2011. január 30., vasárnap

Prédikáció - Vízkereszt utáni 4. vasárnap

Kol. 1,15
Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül.
Kol. 1,16
Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.
Kol. 1,17
Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.
Kol. 1,18
Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. [Ef 1,22-23]
Kol. 1,19
Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, [ 2,9]
Kol. 1,20
és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Hétköznapi beszédünk egyik megszokott kifejezése: „a teljesség igénye nélkül”. Akkor mondjuk ezt, mikor nincs szükség miden példára, nincs szükségünk minden odavágó dolog felsorolására, elegendő a kevesebb is. Amikor lehetne még folytatni a sort, de vagy nem tudjuk, vagy nem akarjuk. Pedig még lenne mit sorolni.
            A teljesség igénye nélkül. Azt hiszem sokan az életüket is így élik. Nem kell túl bonyolítani a dolgokat, nem kell érzelgősnek vagy körülményesnek lenni. Nem kell felfújni a jeles napokat, az ünnepeket. Nem kell semmi mögött mélyebb tartalmat keresni. Csak legyen mit enni, inni, és legyen valami jó műsor a tévében. Ennél többet pedig sokan nem igényelnek. A televízió által formált közgondolkodás is csak folyamatosan próbálja belénk sulykolni, hogy ne akarjunk többet az átlagosnál, a felszínesnél, hiszen mindez olyan furcsa és felesleges. Csak éljünk csendben, közönyösen, életünk megszokott keretei között, átlagemberként, aztán egy nap majd úgyis minden véget ér, mintha mi sem történt volna.
A világban valóságosan jelen lévő és életünket folyton támadó gonosz hatalmáról hallottunk a múlt héten. Nem a mesekönyvek vasvillás szereplőjéről, hanem az ember életét testileg, lelkileg tönkretevő szellemi hatalomról. A Kísértőnek kezdetektől fogva az a célja, hogy ne találjunk Istenhez. Éppen ezért a fenti gondolatsort folytatva: rengeteg mindent megtesz, hogy ne kezdjünk el önállóan gondolkodni, ne tegyünk fel kérdéseket, ne legyünk életünk tartalmával elégedetlenek, mert akkor hamar Krisztushoz találnánk.
Még jó, hogy nem tud mindenkit ebben az éberkómához hasonló, passzív létben tartani. Van, aki felülemelkedik ezen az állapoton. Persze a gonosznak van B terve is.
Mert ha valaki mégis elkezd keresni, és szeretne valami többet kihozni az életéből, a felszínességen kívül, azoknak is sok tévutat kínál fel a Kísértő. Legyél mondjuk tudományosan megalapozott ateista, érdekeljenek a jóslások és horoszkópok, ismerkedj meg a misztikus hátterű, divatos keleti vallásokkal. Vagy egyszerűen a lelki dolgok helyett más dolgokkal köti le a figyelmünket: karrierépítéssel, kapcsolatokkal, rengeteg munkával, kikapcsolódással vagy egyéb dolgokkal. A lényeg mindig ugyanaz, nehogy Istenhez találjunk, nehogy rátaláljunk benne az igazi Teljességre.
Sokan réginek és elavultnak tartják a Biblia gondolatvilágát, míg a problémáinkat olyan modernnek, és egyedülállónak gondoljuk. Pedig a Szentírás régen született tanításai bizony sokszor örökérvényűnek bizonyulnak. Így van ez ebben a helyzetben is. A gonosz hasonló munkálkodásáról olvasunk az Ószövetségben egyik részében is, ahol Sámuel próféta inti meg az Úr nevében Izrael népét, akik mindenféle hatalomnak behódolnak, csak épp Istennek nem. Sámuel ezt mondja nekik: „Ne térjetek el, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik azok. Csak féljétek az URat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok!” 1Sám. 12,21;24
Figyelmeztető üzenet ez számunkra, modern emberek számára is, mikor Isten helyett mi is a Semmiket követjük. Azt hisszük valamiről, hogy milyen értékes, mert annyi pénzt és energiát fektettünk bele, azt hisszük, hogy van benne igazság, mert olyan sokan igazat adnak neki. Azt hisszük milyen jó az, mert adott néhány jó élményt és kellemes órát. Azt hisszük, hogy valami, pedig Istenhez mérve valójában semmi. Ha jön a baj, ha kell a segítség, akkor kiderül, hogy minden hiába volt, hiszen az a Semmi nem tud megtartani, önmagunkban pedig tehetetlenek vagyunk. És sokszor ezekre a semmikre pazaroljuk el az életünket.
Pedig az ember ennél sokkal többre hivatott el és sokkal többre képes. A Teremtés könyvében is azt olvassuk, hogy Isten az Ő lelkéből adott nekünk, mely által kiemelt a növények és állatok sorából. Ez pedig nem semmi. Emberré formált minket, aki érez és gondolkodik, emberré, akik kapcsolatba léphetnek Teremtőjükkel. Nem kell csak a földi körülmények, az alapvető életszükségletek szintjén maradnunk, hanem feltekinthetünk az égre, kereshetjük az Istent, és minden misztikum és mágia nélkül, csupán az imádság és a Szentírás által élő kapcsolatba léphetünk vele. Mindenki elérheti életében ezt az isteni magaslatot, ezt a teljességet, hiszen mindannyian megkaptuk az elhívást az Istenben való hívő életre. Reményik Sándor így vall erről az élményéről Tündérfok című versében:   

„Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.”

Magasságra, végtelenségre vágyunk, kiemelkedni a közönyös szürkeségből. Tartalmasabban megélni az élet eseményeit, és végső soron boldognak lenni. Erre kínál nekünk lehetőséget az Úristen Jézus Krisztus által. Benne jött el közénk a teljesség. Szavakkal nem is tudjuk jól kifejezni, hogy mit is jelent mindez.
Abban az időben, mikor Pál apostol a fenti igéket leírta, még a hatalmas birodalmak királyait, fejedelmeit, de elsősorban a római császárt tekinteték sokan olyan tekintélynek és hatalomnak, aminél nagyobbat, teljesebbet már nem tudtak elképzelni. Ezzel az emberileg legnagyobbal állítja szembe az Ige Krisztus teljességét. Hiszen ezek a földi hatalmasok is csak Istennek a teremtményei, és ők is alá vannak rendelve mindenható akaratának. Hatalmuk Istenhez mérve csak porszem lesz, melyet elvisz a szél. Minket pedig ez a hatalmas és teljes, mindenek felett való Úr hív magához, hogy legyünk a gyermekei.
Erre a hívásra ad választ az embernek a hite. Amikor elhiszem, hogy létezik Isten és elhiszem, hogy Krisztus az én Megváltóm is. Elhiszem, hogy Őbenne megtalálom a békességet magammal, a békességet az emberekkel, és a legfontosabb: békességet Istennel. A hívő élet ezt a kapcsolatot kínálja fel nekünk, melyben már itt a földön, és annakidején a mennyben is megtalálhatom az Igazi Teljességet, Jézus Krisztust. Ámen.