Jel. 3,1
„A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.
Jel. 3,2
Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt.
Jel. 3,3
Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád.
Jel. 3,4
De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá.
Jel. 3,5
Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.
Jel. 3,6
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”
Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Az emberiség története során folyton szerette volna kézzelfogható módon megörökíteni, ábrázolni, lemásolni a valóságot, akár a festészet, akár a szobrászat, akár más eszközök segítségével.
Egyes mai technikai kutatások és fejlesztések nagy részének is hasonló a törekvése, csak nem azért, hogy az konzerválja, megőrizze azokat, hanem sokkal inkább az a célja, hogy az élő valóságot minél pontosabban lemásolva, valami nagyon hasonlót, valami élőt hozzon létre.
Így a beteg testrészek és szervek helyett mesterséges eszközöket fejlesztenek ki. A magányos emberek részére virtuális barátokat hoznak létre, akikkel a számítógép virtuális valóságában lehet találkozni, és úgy beszélgetni, mintha élő ember lenne. Vagy kapható már robot kutya is, ami kényelmes mert nem kell etetni, nem fog bepiszkítani, de ugyanúgy ugat és örül a gazdájának, mint egy valódi házi kedvenc.
Ahogy haladunk a korral egyre jobban sikerül lemásolni a valódi életet, amire már azt mondjuk, hogy szinte él. De mi a helyzet, ha kikapcsoljuk a gépet, ha kivesszük az elemeket, ha elmegy az áram, vagy valami meghibásodik? Akkor az a mesterséges élet-másolat egyszer csak leáll és megszűnik. Kiderül, hogy az egész csak az életnek egy utánzata, egy másolat. Valójában nem élő sejtek alkotják, csak fém és műanyag az egész, csupa halott anyag.
Az élet látszatáról beszél a Jelenések könyvéből felolvasott szakaszunk is, mely a szárdiszi gyülekezetnek írott figyelmeztető levél. Szárdisz Lídia tartomány fővárosa volt Kis-Ázsia, azaz a mai Törökország területén. Egykor a gazdagságáról híres Krőzus király székvárosa volt, majd tündöklése után többször is gazdát cserélt, míg az újszövetségi korban a Római Birodalom része lett. A levél megírása előtt 7 évszázaddal az akkori világ egyik legnagyobb és leggazdagabb városa volt a keletről érkező kereskedők és a gyapjúkereskedelem révén.
A pompa és a gazdagság elbizakodottá és elpuhulttá tette a város lakóit, és ez a magatartás okozta aztán vesztüket is. Amikor jött az ellenség nem tudtak megfelelően védekezni, és mindenük odalett. Majd ezek után Kr.u. 17-ben egy földrengés döntötte romba a várost, ami után még újjáépült, de a régi pompát és dicsőségét már nem kapta vissza. A város ma már csak egy romkert.
Az újszövetségi kor nagyvárosaihoz hasonlóan itt is megalakult egy keresztyén gyülekezet, akikre kihatással lehetett a város általános jóléte és pöffeszkedése. Üldöztetés nélkül, anyagi jólétben éltek, mindenféle nagyobb gond nélkül.
Ennek a közösségnek üzen most az igében az Isten. Az az Isten, aki maga a teljesség, a Mindenható. Erre utal a hét csillag és a hét lélek. Ő a világ Királya és Pásztora is egyben. Királyként hatalmában áll meginteni a tévúton járó közösséget, de nem kíméletlenül teszi ezt, hanem Jó Pásztorként, aki nem elvetni akarja az övéit, hanem megkeresni és visszahozni.
„Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”. A külső látszat szép és csábító. A külső látszat szerint, névlegesen Isten élő gyülekezetéről van szó, de belül épp az ellenkezője igaz. A tábla kinn van, hogy odabenn hívő keresztyéneket találsz, hogy odabenn a Krisztusban való szeretet és a megbocsátás elvileg minden emberre jellemző, de belépve mégis egészen más a tapasztalat. A szárdiszi gyülekezet diagnózisa ez volt: lehet, hogy kívülről úgy látszik, minden rendben van, de belül halott vagy, belül üres vagy.
A mi gyülekezetünk névlegesen egy evangélikus keresztyén gyülekezet. Büszkék vagyunk egyházunkra, elődeinkre, évszázados történelmünkre, jelképeinkre, a Luther-rózsára, templomunkra, de vajon a szívünkben-lelkünkben is megéljük ezt, hogy evangélikus keresztyének vagyunk? A keresztyén azt jelenti, hogy Krisztuskövető, az evangélikus pedig, hogy az evangélium üzenetéből élő, és arról tanúskodó. Valóban ilyenek vagyunk, vagy ez csak a névtáblánk felirata?
A szárdiszi gyülekezet nem volt ilyen, ezért is szólítja meg az Úr és próbálja jó irányba terelni. Első lépésben ébresztőt hirdet az embereknek. Azoknak, akik alszanak és álomvilágban élnek. Amikor valaki hitre jut és hitben él, bibliai hasonlattal élve felébred. Nem marad továbbra is az alvás és az álmok világában, nem ringatja magát hamis boldogságban és nyugalomban, miszerint a kézzel fogható dolgok megszerzésével válik boldoggá az életem. A boldogtalan ember halmoz, gyűjt, tanul, utazik, és nem érzi sosem azt, hogy elég. Nem érzi a békességet és nem tud az élettel betelni. Az ilyen ember a Szentírás szavai szerint mély álomban van és csukva vannak a szemei.
Keresztyén emberként viszont fel kell hát ébredni és nyitott szemmel szemlélni a valóságot, és így felkészülni a kísértések és bűnök, akár a szárdisziak esetében a lelki lustaság és puhányság elleni küzdelemre. És itt nincs helye késlekedésnek, még öt percnek, egy kicsi visszaalvásnak. Felkelve, felébredve, nyitott szemmel járni Isten világosságában. Ez az első intés.
A második ehhez csatlakozik: ha már magad felébredtél Isten hívó, ébresztő szavára, akkor feladatod másokat is ébresztgetni. Ez sokszor nem túl hálás feladat. Ki szereti, ha a legszebb álmából rázzák fel hirtelen? Vagy amíg alszik, valaki elkezd hangoskodni? Népszerűtlen is lehet az Isten szavát és igazságát képviselő ember, de nem minden esetben. Hiszen sokan életük legrosszabb álmát álmodják Istent nem ismerő létükben. Szeretnék hinni, hogy ez az egész nem igaz, vagy nem velük történik. Szeretnének kikerülni belőle, tisztán látni a dolgokat és erőt venni magukon, de a pótszerek és pótcselekvések helyett nekik is Isten szerint fel kell ébredniük. Erről beszél Pál a Róma 8, 19-ben: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.”. Néha hálás, néha hálátlan feladat, de Krisztus felébredt, hívő gyermekeiként ez az ébresztő feladat a miénk is.
A harmadik felszólítás ez: „Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad”. A régmúlt dicsőségén, a sok fiatalon és gyermeken, az egykor teli templomon sokat szoktunk nosztalgiázni. De csupán az emlékek nem visznek minket tovább a jövő felé. Aminek valóban életformáló és felrázó hatása lehet, az az Istenhez találásunk története. Gyermekkorunkban, fiatalkorunkban hogyan is hallottuk meg az Úr üzenetét. Biztos mindenkinek megvan a maga története, ami nem csak mások számára lehet erővel ható bizonyságtétel, hanem a saját magunk számára is megerősítést adhat. Hogy már 10, 20, 40 éve is volt, amikor megszólított az Isten, amikor hinni kezdtem szavának, és azóta bár sokszor voltam hűtlen, sőt rossz, ő mégis szeret és megtart azóta rendületlenül. Előkerülnek régen kapott igék, régi érzések, és a talán már csak parázsló szívben ismét fellobog a láng és a hívő lélek új lendületet kap.
És ha végre felébredtünk és másokat is felébresztettünk, ha visszaemlékezve Isten egész életünket elkísérő hívására és gondviselő kegyelmére, akkor már csak egy feladatunk van igénk útmutatása szerint: Térj meg! A legfontosabb és legnehezebb lépés, amiért minden más történik.
Emiatt jött el Jézus Krisztus az embervilágba és emiatt szenvedte el bűneink büntetését a keresztfán. Azért él és halt és támadt fel, hogy nekünk is életünk, sőt örök életünk lehessen Isten országában. Hogy ne elvesszünk, hanem helyette üdvözüljünk. Ezt magunk nem tudnánk elérni saját erőnkből, erre képtelenek vagyunk. De Jézus áldozata, teste és vére, mely értünk adatott, képes erre. Krisztus képes minket megváltani és képes kihozni minket régi bűnös életünkből, hogy utána valami egészen újat kezdjünk. Ha ezt el tudjuk hinni, ha valóban Krisztus váltságába vetjük bizalmunkat és miatta hátrahagyjuk régi bűneinket, akkor a miénk lehet ez az ajándék. Ezt nevezzük röviden megtérésnek, és erre hív minket minden egyes alkalommal Isten igéje.
Ő már sok lépést megtett felénk. Már kisgyermekkorunkban elhívott a keresztségben. Évtizedek óta megtart és kísér utunkon. Tőlünk pedig várja a válaszadást a hívására. Várja, hogy felébredjünk és kívül-belül hívőkké, keresztyénekké legyünk. Ha pedig már eljutottunk erre a hitre, akkor másokat is segítsünk oda és támogassuk útjukon, ahogy egykor azt velünk is tették.
„Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” Jelenések 3,5-6