2010. október 3., vasárnap

Prédikáció - Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap

Jn. 15,9
„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.
Jn. 15,10
Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. [1Jn 5,3]
Jn. 15,11
Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” [1Jn 1,4]
Jn. 15,12
„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. [1Jn 3,11;  4,19]
Jn. 15,13
Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.
Jn. 15,14
Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. [Róm 8,15;  Gal 4,7]

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Ezen újból Jézus szavai alapján szól hozzánk Isten Igéje. Az elmúlt héten az imádságról és az imádság meghallgatásáról volt szó. A mai szakaszt két fejezettel korábban találjuk, de ugyanahhoz az egységhez tartozik, mint az előző: Jézus búcsúzik, hiszen tudja, hogy hamarosan lejár az ideje. Most még van ideje arra, hogy nyugodt körülmények között minden fontos dolgot elmondjon tanítványainak, mintegy örökséget hagyva rájuk, és velük együtt ránk is, mai tanítványokra.
            Első hallásra talán túlzásnak hangzik a szeretet szó gyakorisága – 4 mondatban összesen 8-szor szerepel. Ha élőszóban valaki ilyen gyakorisággal használja, azt már több mint nyájasnak tartjuk. Akkor vajon mi lehet az oka, hogy itt mégis ilyen sokszor szerepel?
Leginkább a fontosságát akarja ezzel Jézus kihangsúlyozni. Nem azért, mintha nem ismernénk emberként a szeretetet, hiszen mindannyian tudjuk és ismerjük ezt az érzést. De ha őszinték akarunk lenni, akkor nagyon sokszor rossz élmények is kötnek minket ehhez a fogalomhoz. Olyan esetek, amikor épp a szeretet hiányát tapasztaltuk meg, az a sok történés, amikor csalódnunk kellett, amikor csak vágytunk volna arra a jól ismert szeretetre. Vagy éppen mi adtunk belőle, csak épp nem talált válaszra, nem talált viszonzásra vagy épp visszautasították.
Istent nem ismerő pszichológusok is vallják, hogy szeretetre kiéhezett korban élünk. Rengeteg ember testi-lelki baja alapvetően krónikus szeretethiányból vagy mások iránti szeretetlenségből fakad. Napjaink civilizált és modern társadalma is egyre inkább kizárja a szentimentalizmust és az érzelmeket. Azt sokan csupán egyfajta fizetőeszköznek tekintik, amit akkor adunk, ha valamit kapunk is érte. Épp emiatt a nagyfokú éhség miatt már néhány felszínes érzelemért cserébe is képesek vagyunk sok mindent megtenni és feláldozni, még akkor is, ha csalódás lesz a vége.          
Mindezt összegezve valljuk be, a szeretet fogalmához legalább annyi kellemetlen élményünk fűződik, mint amennyi kellemes. Sajnos így van ez az emberi szeretettel. De akkor miért kell ezt ennyire kihangsúlyozni az igében? Azt hiszem azért, mert itt egy másmilyen szeretetről van szó. Nem arról, ami emberi, ami rész szerint való, ami töredékes. Itt Jézus szeretetéről van szó, ami egész és teljes, olyan, ami nem okoz csalódást.
Tudom, nehéz ezt elképzelni, de a Biblia szerint ez mégis valóságos. Létezik ez a tökéletes szeretet. Jézusnál létezik. Evvel a szeretettel akar minket ma megismertetni, és erre próbál minket tanítani is.
Igénk első verse így szól: „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.” János 15,9. Miről szól ez az első mondat? Arról, hogy Jézus szeretete először is hűséges. Oh, de boldogok lennénk, ha legalább ez az egy dolog tudná csak jellemezni minden szeretet viszonyunkat!
Jézus hűsége valóban mindhalálig szól és mindhalálig töretlen. Ő elkötelezte magát az emberek mellett, és mindvégig mellettünk is marad. Jól példázza ezt az evangélium bizonyságtétele is. Akkor is szerette tanítványait, amikor csalódnia kellett bennük, amikor nem értették meg őt, amikor veszekedtek azon, hogy ki a nagyobb, amikor kishitűsködtek. De akkor is szerette őket, amikor nem tudtak vele egy órát sem virrasztva imádkozni, akkor is szerette Pétert, amikor az megtagadta, szerette Júdást, amikor az elárulta, szerette őket, akik elmenekültek és cserben hagyták, amikor őt elfogták. Ilyen hűséges szeretettel szeret minket is, amikor mi hűtlenek vagyunk, amikor hitetlenségünkkel, bűneinkkel csalódást okozunk neki. Amikor kishitűek vagyunk, vagy amikor az élet nehézségei miatt haragszunk rá és hallani sem akarunk róla. Az ő szeretete akkor is töretlen.
Az egyik következő vers így szól: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” Jézus szeretete ilyen: teljes mértékben áldozatkész. Ez a fogalom is egyre inkább kiveszőfélben van közöttünk. Hiszen az áldozatkészségben úgy teszünk meg valamit a másikért, vagy úgy mondunk le valamiről, hogy azért nem várunk semmilyen ellenszolgáltatást. Még elismerést sem.
Így volt Jézus is, amikor napokig tanította az embereket, betegeket gyógyított, fáradhatatlanul járta a falvakat és a városokat, és szinte mindent odaadott magából, amije volt. Sehol nem olvasunk olyat róla, hogy önmagáért élt volna, mindig csak a másikért. Jó példa erre a samáriai asszonnyal való találkozása is, mikor bár megfáradt, szomjazott, és ettől az asszonytól kért inni, mégis, evvel is az volt a célja, hogy az az asszony, sőt utána a közeli város népe is rátalálhasson a Messiásra. És tudjuk jól, hogy ezután nem csak képletesen, de valójában is odaáldozta életét barátaiért. Minden emberért itt a földön. Hiszen Őróluk, azaz mirólunk szól Testvérek Jézus Élete és Küldetése. Nehéz elképzelni, de Jézusnak a mi üdvösségünk az életcélja! Éppen ezért akar Neked és Nekem is minél többet adni önmagából, hogy minket az üdvösségre vezessen.
Ebben hogyan lehetünk hasonlóak Mesterünkhöz? Ha nem is áldozati halálunkkal, de legalább azzal, hogy valamit odaadok az életemből a másiknak. Szeretetet, türelmet, tudást, időt, netán pénzt, vagy egyéb kézzelfogható javakat? Csak avval tudunk sáfárkodni, amink van. De vigyázat, az nem áldozat, hogy a fölöslegemből adok. Az áldozathozatalnál valamit elvesztek a sajátomból, hogy a másik szükségét kipótoljam. És érezzük, ez nem szokványos, emberi tett, ez már jézusi tett.
De vajon ennek az egész szeretet özönnek, és vajon ezeknek a példáknak mi a célja? Az ige erre is válasz ad. Jézus a barátainak szeretne minket tudni. Olyan barátoknak, akik minél inkább megpróbálják követni, és Pál apostol szavaival élve utánozni Mesterüket. Olyan barátok, akik ismerik és meg is élik azt a szeretetet, melyet Jézus mutatott meg nekik. És mindezt azért, hogy örömünk egykor teljes legyen Őáltala és Őbenne. Ámen.