ApCsel. 9,4
és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
ApCsel. 9,5
Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
ApCsel. 9,1-20
Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.” A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott. Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: „Anániás!” Ő így válaszolt: „Íme, itt vagyok, Uram.” Az Úr pedig így szólt hozzá: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson.” Anániás így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet.” Ezt mondta neki az Úr: „Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.” Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.” És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.
Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Régi gyermekjáték a Kinn a bárány, benn a farkas. A gyerekek nagy körben állnak összefogódzkodva és a körön kívül próbálják tartani az éhes fenevadat, aki a belül lévő ártatlan bárányt akarja elkapni. Ez kívül ólálkodik és keresi a befelé vezető utat, amaz pedig bent retteg és figyeli, hogy mikor kell menekülőre fognia.
Nagyon hasonló volt Saul magatartása is, aki Krisztus halála után ilyen ordas farkasként járta az országot és vadászta le a zsidó vallási törvényeket megszegő keresztyéneket. Azokat, akik Krisztust Isten Fiának és Messiásnak vallották. Az Ige is így írja: „Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve” ment a főpapokhoz, majd onnan Damaszkuszba. Hasonlóan a farkashoz, ami hosszasan képes üldözni kiszemelt áldozatát, Saulnak sem okozott gondot, hogy Jeruzsálemből egy hétig utazva, a több mint 250 kilométerre fekvő városba menjen, hogy ott is kézre kerítsen néhány keresztyént. Vérszomjas és elvakult ragadozó volt, akit megállíthatatlanul hajtott a szenvedélye.
Már útjának végén, Damaszkusz közelében járt, mikor hirtelen a napnál világosabb fényesség jelent meg előtte, melytől tehetetlenül földre zuhant. A mennyei jelenésben Krisztussal találkozott. Ő volt az, aki csodás módon megállította, megszólította és átformálta ezt a tomboló inkvizítort.
Miről is árulkodik nekünk Krisztusnak ez a tette? Több mindenről is. Az első az, hogy sokszor a legváratlanabb időben és módon lép be az életünkbe!
Két héttel ezelőtt a tékozló fiú történetét tanulmányoztuk. Ott a legmélyebb ponton, a végső kétségbeesés idején állt meg a fiú és fordult vissza Atyjához. Saul nem ért el ilyen lelki mélypontot, Ő éppen hogy gyűlölködése csúcsán járt, mikor Jézus leszállította a magas lóról, és ő tehetetlenül a porba hullott az isteni dicsőség előtt.
Különböző emberek vagyunk különféle életúttal és lélekkel. Éppen ezért Istennek nagyon különböző módszereket kell bevetnie ahhoz, hogy mindenkit elérjen és a neki megfelelő módon megszólítson. Van, akinél évek hosszú hívogatása kell, hogy végül meghallja Isten szavát. Van, akit egy hirtelen tragédia tör össze, és visz az Úr elé. És vannak a Saul fajták, akik épp gondtalanul élik istentelen életüket, mikor egyszer csak megállítja őket az élő Krisztus!
Fontos azt látni, hogy itt nem az ember kezdeményezi a találkozást, nem az ember keresi Istent, hanem fordítva. A pásztor megy az elveszett báránya után, elébe áll és magához veszi. Pedig mennyire szeretünk mi lenni a kezdeményezők, mennyire szeretjük mi irányítani az életünket. Éppen emiatt a hozzáállás miatt sokszor juthatunk tévútra, vagy éppen olyan halálos zsákutcába, melynek végén talán még nem látjuk, vagy nem akarjuk látni a falat, csak rohanunk felé. Ilyen esetekben állít meg minket az Úr és tervezi újra helyettünk az útvonalat.
A pálfordulást sokan úgy tartják számon, hogy a leendő apostol megfordult az útján, és hazament. Igehallgató, Bibliaolvasó emberekként azonban jól jegyezzük meg, hogy Pál a Krisztussal való találkozás után továbbment és el is jutott Damaszkuszba. A változás, a fordulat a bensőjében történt meg.
Azt írja az Apcsel szerője, Lukács, hogy Saul a mennyei jelenés után időlegesen elvesztette szeme világát. A régi időkben különösen kegyetlen kínzási módszer volt, mikor valakinek a szeme láttára végezték ki a szeretteit, majd rögvest meg is vakították, hogy ez a szörnyű kép legyen az, ami utolsó emlékként mindig előtte legyen vakságában. Saulnak ezzel szemben a három napi vakságában és böjtjében ez a csodálatos élmény foglalta le gondolatait: a feltámadt és élő Krisztus, akit csalónak gondoltam, akit üldöztem megjelent nekem, megszólított és megváltoztatta az életemet.
Saul ezután az élmény után nem maradt a porban és a sötétségben. Talán Isten mélységekbe enged minket és megpróbál, de nem hagy lent, hanem ezek után mindig felemel és világosságra vezet. Így történt ez a leendő apostollal is.
Érdekes megfigyelni a történet másik főszereplőjének, Anániásnak a magatartását is. Ő egyike volt a damaszkuszi Krisztus-hívő zsidóknak, egyike volt azoknak a bárányoknak, akik féltek és remegtek a városba érkező farkastól. Most pedig azt kapja feladatul, hogy menjen el hozzá, és imádkozzon érte, gyámolítsa elesettségében. A jámbor és félénk Anániás persze tiltakozik és kifogásokat keres a küldetéssel szemben.
Ez egy nagyon általános emberi tulajdonság. Lássuk csak be, az isteni sugallatra érkezett feladatokkal szemben tudjuk megtalálni a legjobb kifogásokat. Ezek révén sajnos arra is hajlamosak vagyunk, hogy szépen lebeszéljük magunkat a teljesítéséről. Bezzeg a magunk, téves elképzeléseinek megalkotásával mindig meg vagyunk elégedve, azok mindig helyénvalóak. Inkább fordítva kellene ezeknek működnie. Hála Istennek Anániás is túllépett saját félelmein az Úr biztatására és felkereste az immár ártalmatlanná vált fenevadat.
A porba és a vak sötétbe még Saul zuhant bele, de az új látásra és a világosságra már Pál indult el. Megkeresztelkedett Krisztus nevére, lemosva és megbánva minden bűnét, és hátrahagyta régi életét. Egyvalami azonban nem változott benne: az olthatatlan szenvedély, amellyel küldetését végezte. Azt olvassuk, hogy rövid időn belül újra erőre kapott és munkához látott.
A szenvedély tehát megmaradt, viszont ezt a rengeteg energiát és buzgóságot immár Isten ügyének szentelte. Azért, hogy minél többeknek elmondja: Jézus Krisztus az Isten Fia, a Megváltó. Ő az akiben mindent megtalálhatunk, amire szükségünk van: itt a földön teljes életet, földi napjaink végével pedig örök életet.
Legyen előttünk példaként hát Saul, akiből Pál lett. A farkas akiből Krisztus szelíd bárányt és leghűségesebb szolgáját formálta. A változás állandó lehetősége a Szentlélek által, Isten mindenhatósága és az Ő terveinek kifürkészhetetlensége adjon erőt és reménységet nekünk. Ámen!
Istenünk, aki a legádázabb ellenségedet is szolgáddá tudod formálni, kérünk téged, hogy szelídítsd meg a mi szívünket is, szólíts meg, szelídíts meg és formálj minket hűséges gyermekeiddé. Jézus nevében. Ámen.