Ézs. 1,11
Mit kezdjek a sok véresáldozattal? - mondja az ÚR. Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, bárányok és bakok vérében nem telik kedvem.
Ézs. 1,12
Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat?
Ézs. 1,13
Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!
Ézs. 1,14
Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni.
Ézs. 1,15
Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez!
Ézs. 1,16
Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat!
Ézs. 1,17
Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!
Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Azt hiszem, mai stresszes, feszültségekkel teli világunkban, nem könnyű folyton nyugodtnak maradnunk. Mindenkivel megesik, hogy egy jó ideig megértők és békések tudunk lenni, de ha sok aggasztó, idegesítő vagy rossz dolog jön sűrűn egymás után, akkor betelik a pohár és elvesztjük a türelmünket.
Felolvasott Igénkben is egy hasonló helyzet állt elő: Isten választott népe annyira hűtlen volt és annyira ellenállt az Ige szavának, hogy az amúgy kegyelmes Isten már kénytelen volt ilyen kemény, dörgedelmes hangon szólni hozzájuk. Mindazonáltal ha végleg elfogyott volna a türelme, akkor nem csupán egy ilyen kemény szavú igehirdetéssel fenyítette volna meg népét.
Nem hiába írja a 103. zsolár: „Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.” Bizony türelme és szeretet sokkal nagyobb, mint a mi bűneink. Türelme és szeretete véglegesen sosem fogy el irántunk. Viszont olykor-olykor mégis eljutunk egy olyan pontra emberi gyarlóságunkban, mikor már nem szelíd noszogatással, hanem keményebb, határozottabb módon állít meg minket az Úristen tévelygésünkben. Szeretettel, de határozottan. Ez a határozott megállítás pedig sokszor nem kellemes számunkra. Erről hallottunk múlt héten is, mikor a keresztyéneket üldöző Saulnak is le kellett szállnia, pontosabban esnie a magas lóról, mikor Krisztus útját állta.
A fenti igék nagy része, melyeket eredetileg Ézsaiás próféta tolmácsolt Isten népe számára, az Úr „nem szeretem” listáját tartalmazza. Azaz felsorolja, hogy mi az, ami népe életében nem kedves számára.
Azt hiszem mindannyiunknak van hasonló listája: a gyermekeknek, hogy milyen ételt nem szeretnek, vagy hogy az iskolában milyen órát hagynának ki szívesen. Felnőtteknél, hogy milyen házi munka, vagy teendő az, amit nem szívesen végzünk el. Kinek a fogorvos, kinek az adó ügyek, kinek a mosogatás lehet ilyen feketelistás. Csak ezekkel a saját listáinkkal az a gond, hogy tetszik, nem tetszik, általában túl kell rajtuk esnünk.
Isten népének viszont nem kell, nem kötelező ezt a sok, Isten által rossznak tartott dolgot elkövetni. Épp azért is szól ez a szenvedélyes felsorolás, hogy rájöjjön Izrael népe, és velük együtt rájöjjünk mi is: lehet és üdvösséges is lenne ezeken változtatni.
Az első dolog, amit károsnak ítél meg az Úr, az a hazug áldozatok bemutatása. Nyilvánvaló, hogy az ókori vallásosság ezen formája, miszerint a bűnök miatt állatokat áldoztak a zsidók Istennek, teljesen idegen és távoli már a számunkra. A mi áldozati bárányunk az Isten báránya, Jézus Krisztus, aki már egyetlen és tökéletes közbenjárónk lett és marad minden időben. Amikor keresztyénnek valljuk magunkat, Isten gyermekeinek, akkor az Ő örökérvényű áldozatára nézve, annak köszönhetően tehetjük ezt meg.
Akkor válunk hazuggá ezzel az áldozattal szemben, mikor keresztyénnek valljuk magunkat, de mégsem élünk Istenhez méltón. Amikor csak eltékozoljuk a Krisztusban kapott kegyelmet. Az elmúlt hetekben, a vízkereszt utáni időben végig erről a témáról szóltak az igehirdetési igéink, hogy mi okból és mi módón is élhetünk hiteles keresztyén életet. Akik nem csak vasárnap, ebben az egy órában Isten gyermekei, hanem heti 168 órában. A keresztyén élet nem csak néhány vallásos eseményen való részvételből áll, hanem egy sajátos életforma folyamatos gyakorlásából.
A második dolog, amiről Igénk beszél, hogy Isten nem szereti a képmutató ünnepeket sem. Nem csak karácsonyról, van pünkösdről van itt szó, hiszen minden egyes istentisztelet is ünnep. A gyülekezet, a keresztyén közösség ünnepe, hiszen a fárasztó hét végén megpihenhetünk és lelki feltöltődést, áldást kereshetünk Isten közelében.
Nemrég egy üzleti életben dolgozó vállalkozó mondta, hogy azért jár templomba, hogy ember maradjon. És bizony, milyen igaza van! Azt hiszem nem csak pénzemberek és vállalkozók tapasztalják ezt, hogy hétköznapi életünkben milyen könnyen sodródhatunk kísértésekbe és embertelen helyzetekbe, melyek között biztos kapaszkodó, megtartó erő lehet a Krisztushoz tartozásunk.
De a hétről hétre történő istentiszteleti ünnepünk mellett ott vannak a kiemelt jeles napok is, melyek évről évre követik egymást, s melyek egyenként fontos és értékes üzenetet képviselnek. Mai vasárnapunkon is két ünnepi időszak határához érkeztünk. A múlt héten ugyanis lezárult a vízkereszt utáni vasárnapok időszaka, ma pedig Hetvened vasárnapja van, ami azt jelenti, hogy még hetven nap van húsvétig. Bizony a mai napon egy hosszú úton elindulunk a feltámadás ünnep felé.
Tehát ezeknek az Isten közelében megélt ünnepeknek is nagy jelentőségük van a hívő ember számára. Éppen ezért nem mindegy, hogyan is éljük át. Csak a népszokásokra, a nagy evésekre és a mulatságra figyelünk, vagy kíváncsiak vagyunk arra is, hogy ezen a jeles napon mit üzen Isten Igéje.
Szomorú dolog, ha csak egy kötelességnek eleget téve, vagy egy szép hagyomány megtartása miatt jelenünk meg Isten színe előtt, őszinte érdeklődés vagy őszinte hit nélkül.
Az Úr Isten ugyanis szeretné, ha nem csak hagyományőrző klub lenne a gyülekezet, hanem egy élő, hívő, imádkozó közösség. Akiket nem csak a megszokás, hanem a belülről fakadó vágy, a lelki szomjúság is vezet, mikor elindulnak vasárnap reggel otthonról. Az ilyen közösségben gyönyörködik az Úr, és adja rá gazdag áldását.
A harmadik nagy pont pedig már nem csak a közösség, hanem az egyén hitére is vonatkozik. Azt mondja az Igében az Úr, hogy elfordul azoktól az imádkozó kezektől, melyekhez vér tapad. Magyarul a bűnös ember imádságát, aki tagadja bűnösségét, és úgy érzi, nincs szüksége bűnbocsánatra, nem hallgatja meg.
Evés előtt is illik megmosni a kezünket. Egy ünnepsége is illik tiszta ruhába menni. Éppen a Szent Isten elé szeretnék odaállni gyarló életünk szennyesével? A Mindenható előtt próbáljuk eljátszani az ártatlant? Hiábavaló próbálkozás!
Bár emberek előtt ezt el lehet játszani, de az igazság előbb-utóbb úgyis kiderül. A vétkes ember magára ölti ilyenkor a kegyesség kabátját, hogy azzal takarja el valódi önmagát mások elől. De ha nincs bennünk őszinte bűnvallás és a változásra, javulásra való készség, ha még mindig nem látjuk a saját gerendánkat, a mások szálkája helyett, akkor bizony tévúton járunk. Akkor bizony jogosan szól hozzánk a kemény prófétai szó: „bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg”. Kemény, de úgy vélem igazságos kijelentés. Aki az Úristent és az Ő szentségét nem veszi komolyan, az miért akar Tőle bármit is kérni?
Ez a három ponton szól hozzánk ma Isten Igéje: Krisztus áldozatához való hűségünk, a gyülekezethez való ragaszkodásunk, és az Istennel szembeni őszinteségünk. Ha ilyen keményen szól azokhoz, akiket ezek miatt elmarasztal, akkor mennyire gyönyörködhet azokban a gyermekeiben, akik ezekben törekednek hűségesek maradni.
Éppen ezért, hogy minél többen legyünk kedvesek az Úr előtt, az Igénk végén található felszólítás mindnyájunkhoz szól: „Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót!”.
Lám ruháinkat már nagyon tisztára tudjuk mosni, hála korunk intelligens mosóporainak. De most már lelkiismeretünknek is hasonló makulátlanságra lenne szüksége. A gonosz tetteknek, a szeretetlen beszédnek és a bántó gondolatoknak semmi keresnivalója sincs Isten színe előtt. És mivel keresztyén emberként egész életünket Isten színe előtt éljük, nem csak itt a templomban, nem csak vasárnap, hanem egész életünkben nincs helye ezeknek. Ámen.