Jel. 14,1
És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. [Ez 9,4; Jel 7,3]
Jel. 14,2
Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását, és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak.
Jel. 14,3
És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről:
Jel. 14,4
ezek nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, ezek követik a Bárányt, ahova megy, ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak,
Jel. 14,5
és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek.
Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Hasonlóan az eddigiekhez a mai vasárnapon is Krisztus feltámadásának egyik gyümölcsét láthatjuk. Az elmúlt héten a benne való élet öröméről hallhattunk, ami már itt, jelen időben is hatással van életünkre. A mai napon pedig a feltámadás és egyben hitünk végcéljáról olvasunk, amikor is Krisztus feltámadott népeként lehetünk együtt Mesterünkkel a mennyországban.
A televíziókban régóta nagy sikerrel futnak a tehetségkutató műsorok, ahol elsősorban fiatal énekeseket fedeznek fel, és csinálnak belőlük hosszabb-rövidebb ideig sztárokat. Sok jelentkezőnek az az álma, hogy egyszer ott álljon a színpadon, a reflektorfényben, a csillogásban, a középpontban, és megmutathassa tehetségét a nagyközönség számára. És bár mindig rengeteg a jelentkező, tudjuk, hogy kevesen jutnak csak el álmuk megvalósításához. A döntőbe való bejutáshoz bizony, sokat kell küzdeni, sok nehézséget kell legyőzni és kitartónak kell lenni.
Bizonyos szempontból a Krisztussal való létünk is hasonló módon működik. Itt is az első felhívástól kezdve, a válogatásokon át a végső döntőig tart a küzdelem. Az úton sokan lemorzsolódnak, és a számos indulónak csak kis töredéke jut el a célig. Nem hiába mondja Jézus Máté ev. 22,14-ben, hogy „sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak”.
A Szentírásból világosan kiderül, hogy a megváltás üzenete mindenkinek szól, a meghívás Isten szeretetébe mindenkire érvényes. Nem csak nekünk, akik itt vagyunk a gyülekezetben, hanem a templom falain kívül is mindenkinek. Nincs rá semmilyen felhatalmazásunk, hogy bárkit is elutasítsunk Isten Igéjétől. Nincs olyan múltbeli vagy jelenkori bűn, ami miatt kizárhatnánk valakit a templomból, ha az illető komolyan keresi az Istennel való közösséget. Épp ezért nagyon fontos, hogy ne legyünk szűkkeblűek, lépjünk túl a személyválogatáson és előítéleteken, a múltbeli sérelmeken, és fogadjunk mindenkit odaadó szeretettel, aki közösségünkbe érkezik. Istennél ugyanis tényleg mindenkinek helye van! Még nekünk is.
Tehát a meghívás szól mindenkinek, de sajnos csak kevesen vannak, akik valóban engednek is a hívásnak. Az ilyen engedés például egy keresztelő, vagy hitoktatásban való részvétel, a konfirmáció. Amikor adok egy esélyt Istennek, hogy megszólítson, illetve megszólítsa a gyermekemet. Sajnos azt látjuk, hogy a gyermekévek után azonban sokan inkább eltávolodnak az Úr közeléből.
Aki viszont ezen az akadályon, ezen a nagy selejtezőn túl jut, és már kényszerítés nélkül, önszántából van jelen a gyülekezet közösségében már ott lehet az élő műsorban, már jó eséllyel rátalálhat az Istennel való élő kapcsolatra. Amikor már nem csak muszájból vagyok jelen, hanem szeretnék, sőt vágyódom Isten közelében lenni. Amikor szívesen hallgatom és olvasom az Igét, amikor a napom szerves része a imádság, az Úrral töltött idő.
Ennek egy következő lépcsője aztán az a határozott döntés, hogy Jézus Krisztus követőjeként szeretnék élni a továbbiakban. Hiszen Ő meghalt a bűneimért, és megváltott a haláltól feltámadása által. Erről hallottunk részletesebben az elmúlt héten is. Amikor már nem csak névlegesen, hanem személyesen is Isten gyermeke vagyok. Innen kezdődik aztán az igazi küzdelem a cél érdekében.
Ugyanis nem mindenki örül annak, hogy az Úr közelében és hitben élünk. Legfőképpen a sátán akar minket ilyenkor minden lehetséges módon eltéríteni és gáncsot vetni nekünk. Éket akar verni az Isten és az ember közé, illetve ember és ember közé, amióta csak a világon van. És sajnos nagyon jól ért ehhez a mesterségéhez.
Ha a Jelenések könyvének megelőző részeit olvassuk, pont a gonosz tombolásáról van benne szó, aki megtéveszti és megrontja az embereket, elfordítja őket Istentől és a maga hazugságaival kábítja követőit, hogy végül romlásba taszítson mindenkit, aki hallgatott rá.
Hétköznapi életünkben talán nem látjuk ennyire nyilvánvalón a szellemi erőknek ezt a harcát, hogy az isteni és az ördögi oldal ennyire szemben áll egymással. Pedig ha a történések mélyére tekintünk, megláthatjuk, hogy milyen erők mozognak benne. Sokan talán már közönyösen hallgatják azt a rengeteg bűntényről szóló hírt, amivel nap mint nap bombáznak minket a híradóban. Pedig minden egyes esetben az Isten ellenes erők szörnyű megnyilvánulásai ezek. Ennél sokkal szelídebb példa, mikor gyermekként nem tudunk szót fogadni a szüleinknek, tanároknak. Szeretnénk jól viselkedni, de aztán valahogy mégsem megy, és megint csak rosszaságba keveredek. Tehát ha Isten közelében szeretnék élni, rögvest felerősödik a harc a gonosszal szemben, aki el akar téríteni erről az útról.
Olyan jó, hogy ebben a harcban nem vagyunk egyedül. Ugyanis mellettünk áll egy mentor, akit Isten rendelt mellénk. „Kérdezed ki az? Jézus Krisztus az. Isten Szent Fia, az ég és föld Ura, Ő a mi bizodalmunk.”. Igénkben is azt olvassuk, hogy Megváltónk velünk van. Talán most nem láthatjuk Őt, nem érinthetjük meg ruhája szegélyét, de mégis tudhatjuk, hogy itt van velünk, és Jó Pásztorként ügyel a nyájra, vigyázva figyeli minden lépésünket.
Ha földi vándorlásunkban aztán végig megmaradunk az Úr mellett és nem térünk el tőle, akkor aztán földi életünk végén ott vár ránk a boldog, ünnepélyes finálé. Igénk azt írja, hogy ott, akik mindvégig kitartottak a Megváltó mellett, a szentek seregében együtt fognak énekelni dicsérő éneket Istennek.
Ezen a versenyen nem csupán egy győztest avatnak majd, hanem minden hívő embert vár a főnyeremény, ami nem pénz, nem autó, hanem egy szép lakás. Nem egy belvárosi apartman, hanem egy mennyei örök lakhely, amit Krisztus maga készített elő a számunkra. Ezért már érdemes versenybe szállni!
Ha még fiatal vagy, ha még csak keresed az Isten közelségét, akkor bíztatlak és bátorítalak erre a célra. Nagyon jó dolgok várnak még rád Urunk közelében! Ha pedig már régóta jársz a keskeny úton, akkor biztasson ennek a távlati, mennyei célnak csodás előképe, mely segíthet túllépni a jelen nehézségein és új lendülettel tölt meg.
Ézsaiás ezt írja (12,1-3): „Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, URam, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál. Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából.” Ámen
Urunk, Istenünk. Újra és újra hálát adunk Neked nagy szeretetedért, hogy meg akarsz minket menteni a bűn hatalmából, és még mielőtt ismertünk volna Te már akkor elküldted értünk Fiadat, aki odaadta önmagát, hogy nekünk új életünk lehessen. Köszönjük, hogy legyőzte a halált és feltámadt, és minket is a feltámadásra vezet majd. Add, hogy átélhessük az evangélium örömét és szívből tudjunk Téged dicsérni ma és minden napon! Ámen.