Jn. 7,40-53
A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: „Valóban ez a próféta.” Mások így szóltak: „A Krisztus ez.” Többen pedig ezt mondták rá: „Csak nem Galileából jön el a Krisztus? Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?” Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban: némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét.
A szolgák ekkor visszamentek a főpapokhoz és farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok ide?” A szolgák így feleltek: „Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő.” A farizeusok ezt mondták nekik: „Titeket is megtévesztett? Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!” Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk: „Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?” Azok pedig így válaszoltak neki: „Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta.” Ezután mindenki hazament.
Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Az idei évben, 2012. április 15-én emlékezett meg a világ a Titanic óceánjáró katasztrófájáról, mely kereken 100 évvel ezelőtt történt. Úgy gondolom, hogy nagyvonalakban mindenki előtt ismert a történet. 1912. április 10-én, sokévnyi építés után, elsüllyeszthetetlennek kikiáltott hajóóriásként kezdte meg szolgálatát. Méreteit nézve: 28 méter széles, 270 méter hosszú és 53 méter magas volt. A fedélzeten 860 fő legénység és majdnem 3600 fő utas tartózkodott. Ennek a monumentális acél-óriásnak aztán a szolgálatba állítása után mindössze 5 nappal egy jéghegy súrolása okozta a vesztét, mely lyukat ütött az acélborításon. Korábban úgy gondolták, hogy egy hosszú, 90 méteres hasadás keletkezett a hajótesten, de a legújabb vizsgálatok mást mondanak. A kutatók szerint nem egy nagy, hanem több kisebb nyílás keletkezett melyek együtt mindössze 1,5 négyzetméteresek voltak. Ez a pár, csöppnyi lyuk elegendő volt ahhoz, hogy ez a megállíthatatlan monstrum 2 és fél óra alatt elsüllyedjen. Összesen 6 piciny nyílás és az azokon beáramló rengeteg víz legyőzte és megsemmisítette a Titáni hajót.
Jézust szavával a maga korában nagyon sokan találkoztak. Mikor megérkezett egy-egy városba, már megelőzte a híre és sokan gyűltek össze, fogadására, hogy lássák-hallják ezt a nem mindennapi tanítót. Felolvasott igénk is egy ilyen jelentről tudósít minket, mely Jeruzsálemben játszódik. Itt is nagy tömeg van jelen, de nem mindenki baráti szándékkal, nyitott érdeklődéssel van jelen. A sokaság között ott vannak Jézus munkásságnak ellenzői is, akik nem az isteni igazságot keresik szavaiban, hanem már elfogását tervezgetik. Ott vannak azok is, akik származása miatt ítélik el, és Galileát nem tartják méltónak, hogy prófétát adjon.
Itt meg kell jegyezni, hogy a szakaszban a szereplők nagy része tévedésben van, hiszen az ország északi felét, Galileát emlegetik Jézus szülőhelyeként, mivel ott, Názáret városában nevelkedett. Számukra nem ismert az a tény, hogy Jézus nem ott, hanem az ország déli részén, Júdea területén, Betlehemben született, a sokat emlegetett próféciáknak megfelelően.
Érdekes látni, hogy igénk most nem Jézus tanításával foglalkozik, hanem a különböző hallgatóinak az igen különböző reakcióival. Ki, hogyan is reagált Isten szavára? A tömeg egyik része volt, aki eleve kereső, hívő szívvel ment oda hallgatni, ők megerősödtek hitükben. Ők kiáltották, hogy a Krisztus ez! Mások, viszont közönyösen, becsmérlően, ellenségesen fogadták őt.
Itt kanyarodnék vissza a Titanic példájához. Ez a második csoport volt az, akik hitetlenségük és ellenállásuk konok, elsüllyeszthetetlen hajóján utaztak, és meg voltak győződve arról, hogy semmi nem állhat az utukba. De Jézust, mint a jéghegyet nem tudták kikerülni. Összetalálkoztak Igéjével és a hitetlenség hajója, melyen oly sokan voltak, léket kapott és kezdett beszivárogni a víz, az Élő Víz.
Ennek a jele volt a templomszolgák viselkedése is. Őket azért küldték ki, hogy fogják el Jézust. A papoknak engedelmeskedve, szent meggyőződéssel vonultak hát ki, hogy elfogják ezt a forradalmárt, de indulatuk léket kapott, és szívük hittel telt meg. Az elfogott Jézus helyett bizonyságtétellel tértek vissza: „Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő.”.
Ez a fordulat aztán nagyon felingerelte a főpapokat és a farizeusokat. Érezték, hogy baj van, a Krisztus-gyűlölet hajója léket kapott és süllyedni kezdett. Nem baj, majd küldenek másokat Jézus elfogására. A baj azonban tovább gyűrűzött és az egyik ismert elöljáró, Nikodémus is védeni kezdte a Mestert. Ezen a ponton aztán már teljesen kitört a pánik a hitetlenség és gyűlölet hajóján, hiszen már a parancsnoki hídra is betört az Élő Víz. Nem is tudtak mit tenni, egyszerűen azzal zárul a szakasz, hogy mindenki hazament.
Jézus, mint jéghegy, mint megkerülhetetlen kőszikla útjukat állta gonoszságuknak és hitetlenségüknek. Ma is így van ez. Mi is elindulunk életünk útján nagyra törő vágyakkal, és konok elképzelésekkel, de egyszer csak, mikor nem is számítunk rá, szembetalálkozunk Isten Igéjével, mely „kőszálként megáll” előttünk és nem tudjuk sértetlenül kikerülni. Aki egyszer a maga mélységében összetalálkozik az Igével, Jézus szavával és személyével, az nem tud továbbmenni változás, vélemény, kommentár, formálódás nélkül. Feldühít vagy békességet ad. Elutasítom vagy elfogadom. Kinevetem vagy kicsordulnak a könnyeim. Így vagy úgy, de nem tudunk mellette elmenni szó nélkül.
Isten Igéje belénk hasít, és ha nem kezdjük el pánikszerűen betömködni a keletkezett lyukakat, akkor a belső, kongó ürességet, és az összehordott sok felesleges dolgot Élő Vízzel árasztja el. Általában először csak kisebb lékek, repedések keletkeznek önhittségünkön, melyeken át hosszú időn keresztül, talán évek alatt, de folyamatosan szivárog be Isten Igazsága az életünkbe. Aztán egyszer elérkezik a pillanat, mikor az Élő Víz túlcsordul, győzedelmeskedik felettünk és Énünk dédelgetett luxushajója belesüllyed az Úr Kegyelmének Óceánjába. A régi életünk odavész, és Krisztusban új életet nyerünk.
Ezt nevezzük megtérésnek. Mikor korábbi, bűnökkel terhes életemet hátrahagyom, vétkeimet megbánom, és kérem Krisztus bocsánatát. Hiszen Ő azért halt meg a kereszten és támadt fel, hogy minket megváltson. Elszenvedte bűneink büntetését és legyőzte a halál hatalmát. Vele egy új élet kezdődik el, mely nem az óceán mélyére, hanem a mennyei magasságba vezet el minket.
Testvérem! Te, aki mai itt Jézus szavát, Isten igéjét hallgatod, hogy válaszolsz rá? Talán már régóta, talán mától kezdve hittel vallod, hogy Ő a Krisztus, Ő a te Megváltód. Talán már alá merültél Isten kegyelmének végtelen óceánjába. Talán még csak megkarcolt az Ige és csak csordogál életedbe az Élő Víz.
Akárhogy is vagy ma itt, keresd, kutasd, kérd Isten Igéjét és közelségét, hiszen Ő benne van egyedül megváltás és üdvösség! Ámen.
Istenünk, köszönjük, hogy szereteted olyan nagy mint a tenger, és kegyelmed, olyan hatalmas, mint az óceán. Bár mi oly sokszor hűtlen és tékozló gyermekeid vagyunk, mégsem hagysz veszni minket, hanem utunkat állod és megszólítasz, megváltoztatsz és magadhoz vonsz. Segíts minket Urunk, hogy ma, amikor a Te beszédedet halljuk, ne keményítsük meg a szívünket. Ámen.