A kapcsolat létrejött

A mai napon végre bekötötték a parókiára a telefont és az internetet, úgyhogy reménység szerint elkezdődhet ennek a blognak is a folyamatos frissítése.


Ja, és a Súri Evangélikus Egyház Lelkészi Hivatalának új telefonszáma:

06 34/375-251

Prédikáció - Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap

Róm. 8,6

A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség,

Róm. 8,7

minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni.

Róm. 8,8

Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.

Róm. 8,9

Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. [Jn 3,5-6]

Róm. 8,10

Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által.

Róm. 8,11

Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A mai vasárnapon Pál apostol Rómába írt levelének egyik részletét olvassuk és tanulmányozzuk közösen. Ez a levél jogosan áll a páli levelek élén, hiszen bibliai és teológiai szempontból is ez a legfontosabb levél, sőt egyesek szerint az Újszövetség legfontosabb könyve is. Ebben a levélben nagyon alapos leírását találjuk a keresztyén tanítás lényegének, melyet azóta sem tudtak jobban megfogalmazni.

            A levél páratlan jelentősségét történelmi hatása is jól tükrözi. A korai keresztyénség meghatározó alakja, Ágoston a Róma 13,13-14 igéit olvasta („Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben,(…) hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust”.) és ennek hatására tért meg, és lett Krisztus hű követője.   Vagy említhetjük 11 évszázaddal később Luther Mártont is, aki úgy ismerte meg Isten igazságosságát és úgy indult el refomártori hivatásában, hogy szintén ezt a levelet olvasva megértette, hogy az igaz ember hitből él.

            Ugyanígy nagy hatással volt a levél Kálvin Jánosra is, aki ezt írta: „Ha valaki megérti ezt a levelet, megnyílik előtte az út az egész Szentírás megértéséhez.”

            Ilyen komoly és tartalmas írásművet veszünk kezünkbe minden alkalommal, amikor ezt a levelet tanulmányozzuk. Nem véletlen, hogy egy francia teológus „A keresztyén hit katedrálisaként” emlegeti.   

            Ebbe a katedrálisba lépünk ma be, de a számtalan díszéből és csodájából most csak egyetlen színes üvegablakot tudunk megvizsgálni, melyet a felolvasott igénk mutat be.

             

A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség – olvassuk az első mondatban. Test és lélek ellentétéről sok keresztyén igehirdetésben lehet hallani. De értsük ezt jól!

Nem arról van szó, hogy az ember testének és lelkének külön kellene válnia, vagy hogy az egyik értékesebb lenne, mint a másik.

Itt inkább a kétféle életvitelről van szó. Az elsőben, a test szerinti életben elzárkózunk mindattól, ami a földi, anyagi, kézzelfogható világon felül hatással lehet az életünkre. Csak önmagunkra tekintünk és a lelki dimenziót, az egész túlvilág és Isten kérdést kihagyjuk az életünkből. Szükséges a test, evilági dolgokkal is foglalkozni, de ha túlzásba visszük, csak a halál felé tudunk törekedni. Hasonlóan, mint egy gyógyszer esetében, kis adagban még meggyógyít, de túladagolva megmérgez.

Nem feltétlen a fizikai halálról beszél itt az ige, sokkal inkább arról, hogy a csak test szerint élő ember önmagába záródik. Nem tud kitörni az elmúlásból, nincs benne semmi önmagán túlmutató, semmi örök. Folyton az elmúlás és az elmúlástól való félelem határozza meg.

Ebben a létformában az ember képtelen a megújulásra. Folyamatosan hordozzuk magunkkal a múlt következményeit, a vétkeink következményeit, rossz döntések és elrontott emberi kapcsolatok terhét, kísértések és függőségek terhét. Próbálunk az emberi mércének megfelelni, próbáljuk mutatni, hogy jók vagyunk, de valójában nincs bennünk békesség, nincs bennünk meg az ÉLET.

Az élet és a békesség irányába azonban egy másik vonat megy. A régiről, ami csak egy helyben álldogál, és nem tart sehova, át kell szállni arra, ami valóban mozgásban van, aminek valódi és jó az úti célja. Ez a szerelvény, ez az életmód a Lélek szerint látja a világot és a Lélek szerint vizsgálja önmagát is.

Mivel a test szerinti, pusztán emberi gondolkodás nem számol Istennel, ezért Isten ellen van. Máté 12,30-ban is ezt mondja Jézus: „Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol.” . Az Istent nem ismerő létmód ezáltal ítélet alatt van, nem az Úr ítélei el, hanem önmaga ítéli el saját magát. Az eredeti szövegben itt szerepelő test szó pontosan fordítva a kézzel fogható, biológiai testet jelenti, a hústestet. Amíg az értelemmel és Istenre való nyitottsággal teremtett ember csak a hústest szintjén marad meg, addig nem juthat be a mennyek országába, sőt önmaga börtönéből sem tud kitörni.

Úgy gondolja, hogy ő az evolúció csúcsa, a világ ura, és eszébe sem jutna alávetni magát bárkinek is, főleg nem egy láthatatlan Istennek. Se ember, se Isten ne parancsoljon neki, majd ő tudja mit akar. És még nagyobb akar lenni, és még jobban akarja érezni magát  a bőrében. Ilyenkor eszembe jutnak a babiloni toronyépítők, akik azért, hogy nevet szerezzenek maguknak, hogy még nagyobbak legyenek, a mennyországot akarták bitorolni. Persze a legnagyobb erőfeszítések is csak porszemek mozgolódásának tűntek Isten szemszögéből nézve.

Isten és ember két külön kategória, amit nem lehet a hústest szerint áthidalni, vagy őt és akaratát legyőzni. Lélek nélkül, önmagába zárkózva az ember valóban nem jut el a teljességre, a békére, az Istennel való egységre.

  Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint – mondja Pál a gyülekezet tagjainak. A Lélek szerinti életet áthatja az isteni többlet, amit sokszor nem is tudunk jól szavakba önteni, inkább csak érezzük. Amikor képesek vagyunk a jóra, amikor érezzük a békességet és a nyugalmat. Amikor meg tudunk bocsátani és nem kell semmiért sem bosszút állni. Amikor meg tudunk köszönni dolgokat az életben a másik embernek, vagy épp Istennek.

Az oltár előtt olvastuk a 10 leprás történetét. Beteg voltak, haldokoltak és minden apró lehetőséget megragadtak a gyógyulás reményében. Ha az Istentől jött tanítóval találkoztak szembe, akkor nála is megpróbálkoznak, hátha ez működik. És kérték a segítséget, és Jézus szólt, és működött a dolog. Persze mindenki örült, és visszatért régi életéhez, amit a betegség átka miatt ott kellett hagynia.

Csak egy volt közülük, aki nem csupán a hústest szerint gondolkodott. Csak egy volt, aki még bevállalt egy fölöslegesnek tűnő utat, és visszatért Jézushoz, hogy megköszönje és dicsérje az Istent. Őt nem a múló idő és a józanész szerinti minél hasznosabb napirend vezette, hanem figyelt ezekre az extra dolgokra is.

Az extra amúgy latin eredetű szó, és azt jelenti, hogy valamin kívül és valamin felül álló dolog. Neki belefért még ez is, hiszen a Lélek szerint rájött, hogy gyógyulásának, ennek a csodának nem csak az a célja, hogy visszatérhessen családjához és munkájához, hanem hogy saját bőrén tapasztalja meg az Úr természetfeletti erejét és emberfeletti szeretetét. Állítom, hogy csak ennél az embernél lett teljessé a gyógyulás, hiszen nem csak a testi tünetei múltak el, hanem a lelke épsége, békessége is visszatért.

Mindezek mellett az le kell szögeznünk, amit az Ige is leszögez: akár Krisztussal, akár nélküle vagyunk, ez a földi testünk az emberiség bűne miatt elmúlásra van ítélve. Ha csak még a mi életünkben nem jön vissza Krisztus és tartja meg utolsó ítéletét, akkor egyszer a mi földi pályafutásunk is be fog fejeződni. A testi mulandóság jeleit pedig minden nap tapasztaljuk betegségekben, fájdalmakban, gyengeségekben, fizikai erőnk korlátaiban.

Krisztusban élve, a Lélek szerint élve sem hagyjuk el a földi, testi lét meghatározottságát, de mégsem szorulunk be csupán ezek közé a korlátok közé, hanem tudjuk és megéljük, hogy az Ég felé, Isten országa felé szabad utunk van. Ez a hatalmas, szeretetből fakadó elfogadottság érzésével tölt el, ami utána kihat egész életünkre. Hasonlóan, mint mikor füstöt hoz a szél. Nyitva az ablak, kinn vannak a száradó ruhák, és pár perc alatt mindenhol érezni lehet, mindent átjár ez a kellemetlen szag.

Ugyanígy hat életünkre, csak éppen pozitív formában, a Lélek szerinti élet, a Krisztusban kapott elfogadás.

Ez az áldásos változás utána átjárja hétköznapjainkat, megújítja emberi kapcsolatainkat, önzetlenné, áldozatkésszé, nagyvonalúvá tud tenni. És ami nagyon fontos: képessé tesz a hálaadásra emberek, de főleg Isten felé. A test és lélek  valódi egységre juthat, amely többé már nem ellensége, hanem szövetségese, sőt szeretett gyermeke lesz az Istennek.

Ez az öröm, ez a teljesség pedig nem csak itt a földi keretek között lesz a miénk, hanem annak idején az örök életben is. Hiszen Krisztus, aki bár földi életében meghalt, de legyőzte a halált és feltámadt, minket is fel tud és fel is fog támasztani az utolsó napon. Az Ő halálát és feltámadását hirdetjük majd akkor is, mikor ma az úrvacsorához járulunk és testének, vérének közösségében részesülünk.

Mi tehát a mai nap üzenete? Az öröm és a hálaadás afelett, hogy van lehetőségünk a pusztán önmagáért való élettel szemben valódi, önmagán túlmutató, mások felé, Isten felé forduló Életre. Az Isten gazdagító Szentlelke töltse be mindannyiunk szívét. Ámen.