Prédikáció - Karácsony 1. napja

Jn. 1,14

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

Jn. 1,15

János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: „Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.”

Jn. 1,16

Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.

Jn. 1,17

Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.

Jn. 1,18

Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Az hiszem sokan ismerjük azt a helyzetet, mikor egy katalógusból vagy egy újságból rendelünk valamilyen terméket. Először még csak képen látjuk, olvassuk a jellemzését, és elképzeljük milyen jó és milyen hasznos is lehet valójában. Aztán végül megrendeljük, és várunk. Pár nap elteltével aztán csönget a postás, és csomagot hoz. Végre megérkezett a várva-várt dolog. Végre nem csak képen láthatjuk és nem csak álmodozhatunk róla, hanem valóban itt van, a kézbe vehetem, használhatom, hisz immár tényleg az enyém.

            Valami hasonló történt meg Jézus Krisztus földre jöttével is Betlehemben. Az emberek már sokat hallottak a Messiásról, elképzelték milyen jó lesz majd, ha végre megérkezik, és mi mindent fog tenni népe érdekében. Ez a megígért Úr, ez az Ige lett testté karácsonykor.

Pólyába takarva, szalma között érkezett meg az a várva várt csomag. Kisgyermekként született, de később felnőtt és elvégezte munkáját.

            Jézus Krisztus valóságos emberként élt itt a földön. Sokan úgy hiszik, hogy csak egy álruhaként öltötte magára ez emberi létformát, de közben megmaradt isteni, természetfeletti mivoltában. Ha így lett volna, akkor csak eljátszotta volna, hogy Ő közöttünk él, csak színjáték lett volna vidámsága és szomorúsága, fáradtsága és pihenése. Ebben az esetben egész itteni életét és halálát sem tudnánk komolyan venni sem mi, sem az apostolok, akik hittel számoltak be róla.

            Pedig János apostol komolyan gondolja, amit mond. Amikor azt írja, hogy testté lett, akkor a görög nyelv szerint a legvalóságosabb hústestre gondol. Csonttal, hússal, ízületekkel. Ennyire nyersen fogalmaz, hogy minden kétséget kizáróan tanúsítsa korabeli és mai tanítványok felé: Jézus Krisztus valóban testté lett.

            Mindamellett a mondat folytatása is nagyon fontos: „és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal”. Tehát bár fizikailag ember lett, szellemében és lelkében mégis megmaradt Isten Fiának. Emberi körülményei közepette is bűntelen maradt, és megvalósította az Isten iránti és az emberek iránti feltétlen szeretetet. Mindez pedig abban teljesedett be, amikor életét adta barátaiért. Nem a 12 tanítványért, nem a korabeli ismerőseiért, hanem minden emberért. Meghalt bűneinkért, és feltámadt üdvösségünkért.

            Őt szeretnénk ma még jobban megismerni, hiszen róla szól ünneplésünk, miatta lehet karácsonyunk. Megismerés legjobb módja pedig, ha tőle vagy róla hallunk minél többet. Felolvasott igénkben Keresztelő János is róla beszél: „Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.”. Ez a Keresztelő János elég fura figura volt a maga idejében. Remeteként élt kinn a pusztában és kemény szavakkal hirdette Isten ítéletét és a megtérés sürgető szükségét. Bátran szólt, semmilyen emberi hatalmasságtól nem félt, csak szakadatlanul hirdette az üzenetet, amit Ura rábízott. Eltökéltsége és rendíthetetlensége mellett nem felejtkezett el az alázatosságról sem Isten felé. Bár semmilyen politikusnak vagy vallási elöljárónak nem engedelmeskedett volna, a szelíden érkező Krisztusnak mégis hittel alávetette magát, mert tudta, hogy Ő az Úr. Tudta jól, ki érkezett el személyében.

            Isten viszont azt szeretné, ha nem csak ezek a fura figurák ismernék Őt fel, hanem minden átlagos ember is. Nem csak a prófétát, papot vagy presbitert akarja megszólítani, hanem Téged és engem is. A szép karácsonyi dallamok és csengőszó közepette Isteni is szót kér és közölni akarja, hogy van kegyelem. Nem csak a kellemes ünnepek, a mulandó jó érzések és a december végi pihenőnapok léteznek, hanem ezeken túl van kegyelem is.

Vannak az életedben bűnök, amikkel vagy törődsz vagy figyelmen kívül hagyod őket. Attól még ott vannak és ezekre egyszer jogosan jön az ítélet. Áldatlan állapot, amire van megoldás, halálos betegség, amire mégis van ellenszer. Hiszen minden kísértés és elbukás felett áll a kegyelem.

Méghozzá nem egyszeri kegyelem, nem valami kivételes lehetőség, hanem van belőle elengedő, sőt Krisztusban bővőlködhetünk a kegyelemben. Amíg van lelkünkben őszinte bűntudat és bűnbánat, addig mindig lesz Istennél kegyelem, mely felemel és megvált ezekből.

De a világ nem így rendezkedett be. Embervilágunk inkább kegyetlen, mintsem kegyelemmel teljes. Ha nem fizetünk időben, jönnek a behajtók. Ha valakit vérig sértünk, a tüske évekig megmarad benne. Ha elszalasztjuk a megfelelő alkalmat, akkor később már nem lesz lehetőségünk bepótolni azt. Nem sok irgalmat kapunk másoktól, és ezért mi sem osztogatjuk azt. Megszoktuk a szemet szemért, fogat fogért elvet és ebben sokszor ki is merül keresztyénnek beállított értékrendünk.

Ha valaki, hát Jézus igen sok szemet és fogat begyűjthetne ellenségeitől, minden joga és minden hatalma megvan hozzá. Hiszen Ő a világ és életünk Királya, de nem ilyen. Nem bosszúálló, hanem irgalmas. Nem ítélni jött el, hanem megmenteni az elveszetett. Teljesen indokolatlan és logikátlan. De hát ilyen a kegyelem. Indokolatlanul részesülünk benne, teljesen logikátlan úton.

Nem tehetünk és nem adhatunk érte semmilyen kincset vagy hálapénzt. Nem lehet kiérdemelni, nem lehet számon kérni, nem lehet követelni. Csak könyörögni lehet érte hittel és elfogadni hálatelt szívvel.

  Karácsonyi időszakunk pedig erre az egyik legalkalmasabb idő. Kegyelmi idő, mikor lelkünk ajtaja szélesebbre tárul, mint évközben bármikor. Ilyenkor könnyen hátra tudunk hagyni minden hétköznapi körülményt, mely megakadályozna az Istennel való találkozásunkban és tudunk valóban a csodára figyelni.

Egyrészt arra az univerzális csodára, hogy Isten emberré lett és megszületett közénk, megnyitva ezzel a menny kapuját előttünk. Másrészt pedig arra a személyes csodára, hogy mindez értem is történt. Nekem is szól a kegyelem, és én is lehetek Krisztus megváltott gyermeke.

Csodás karácsonyt mindenkinek! Ámen.

Prédikáció - Szenteste

Ézs. 59,20

De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! - így szól az ÚR.

Ézs. 59,21

Ilyen szövetségem van nekem velük - mondja az ÚR: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké - mondja az ÚR.

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Így karácsony idején mindig nagy öröm és nagy meglepetés olyan valakitől ajándékot vagy épp csak egy kedves képeslapot kapni, akitől nem is számítottunk semmire. Ilyenkor talán nem is az ajándék maga okoz örömöt, hanem önmagában véve a kedves gesztus.

            Sokan talán Istennel is így vagyunk. Egy régi, távoli ismerősnek tartjuk, akitől nem számítunk semmi jóra. Lehet, hogy nem találkozunk vele túl sokat, nem keressük a társaságát. Ennek ellenére ő mégsem felejtett el minket, és folyamatosan figyelemmel kíséri életünket. A mai ünnepen pedig eljön hozzánk, sőt ajándékot is hoz nekünk. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején!  

            2000 évvel ezelőtt sokan nem értették mi is történt valójában abban a mára jól ismert betlehemi istállóban. A kor viszonyai között nem volt benne semmi rendkívüli. Csak egy szegényes, átmenetileg hajléktalan házaspárnak született meg a gyermeke abban a szakadt, hűvös istállóban. Nem volt benne semmi dicsőséges vagy csodálatos.  

Sokaknak ma sem jelent sokkal többet. Csak egy régi mese, egy szép díszlet, ami hozzátartozik a karácsonyi hangulathoz. De ha hiszünk a Bibliának és hiszünk Isten igéjének, akkor beláthatjuk, hogy mindez nem mese volt, és nem is egy jelentéktelen esemény. Hiszen ebben a szegényes csomagolásban a történelem eddigi legjelentősebb eseménye zajlott le. Annak a kis falunak kicsiny szegletében ugyanis a hatalmas Isten Fia született meg emberi formában.

             Csoda volt ez, hiszen Isten országának egy darabja jött el a földre, és Isten szeretete öltött testet abban a kicsiny gyermekben. Amiről addig csak beszéltek a papok és a próféták, amiről addig csak álmodozott Isten népe, az egyszerre valóság lett. A korábban leírt igék és ígéretek testet öltöttek. Megváltót és Szabadítót kapott az ember Jézus Krisztus személyében. És nem csak azok az emberek kapták meg, akik kortársai voltak, hanem azóta minden generáció megismerheti Őt.

Lejött közénk és eljött értünk. Mennyei segítség ez számunkra, hiszen így már nem az embernek kell az ég felé törnie – hiába is próbálkozna. És nem az embernek kell saját magát megváltania – ezt is hiába próbálná. Tehetetlenségünkre a segítség felülről érkezett.

Kihez is érkezett meg Isten fia? Jákob megtérő bűnöseihez – olvassuk az Igében. Jákob egy ószövetségi ember volt, neve jelentése: csaló. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, hiszen valóban így élt: folyton ügyeskedett, önzően harcolt a saját jólétéért, és gond nélkül meglopta a saját testvérét is. Egyszer még Isten angyalával is viaskodni kezdett, csak azért, hogy elnyerje Isten áldását. Nincs ezen mit szépíteni, Jákob egy bűnös ember volt. Olyan ember, aki rászorult Isten bocsánatára és kegyelmére.

Ilyen értelemben azt hiszem mi is mind hasonlítunk Jákobhoz. Hiszen nekem is, neked is meg van a maga bűne, gyengesége, kísértése, hiányossága, amely jelen van életünkben, és amitől nem tudunk magunktól megszabadulni. És főleg az ilyen szent időben ezeknek a súlya ránk nehezedik és bánt mindez. Pedig vágyunk tőlünk megszabadulni, szeretnénk jobb és boldogabb emberek lenni. Szeretnénk valóban áldottan ünnepelni. Csak magunktól ez nem megy.

Szeretnénk végre minden terhünket letenni és valami igazán újat kezdeni. Nem úgy, mint egy újévi fogadalmat, amit már január 2.-án feladunk, és nem úgy, mint egy fogyókúrát, amit folyton csak holnap kezdek el.

Ha lehet, már ma szeretnénk megkönnyebbülni bűneinktől, már ma szeretnénk boldogabbak lenni, és már ma szeretnénk valódi lelki békére találni Szenteste alkalmával. És tudjátok Testvérek, ennek nincsen semmi akadálya. Nincs még késő, hiszen erre akár itt és most lehetőségünk van. Isten közelében minden lehetőségünk adott erre.

Ez az az ajándék, melyet hoz ma nekünk ez a régi ismerős: az újszövetség lehetőségét Isten és ember között. Ezért jött a földre, ezért született meg, ezért élt itt a földön és halt meg a kereszten, hogy egykor Veled és mindenkivel szövetségre lépjen. Mindenkivel, aki elfogadja Őt, mint Megváltóját, és benne kész új életet kezdeni. Benne találjuk meg bűneink bocsánatát, Igéjének igazságát és az őszinte élet valódi teljességét, mely egykor üdvösségre vezet.

Krisztus tehát értünk jött és értünk született meg. Azért, hogy szövetségre lépjen velünk és átadja ajándékát. Így leszünk Jákobok helyett megtért, hívő emberek. Így leszünk valódi keresztyénekké. És így válik valóban Krisztus-ünneppé, Szent estévé a mai ünnepünk. Ámen.