Mt. 13,44
„Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.” [Fil 3,7]
Mt. 13,45
„Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres.
Mt. 13,46
Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.”
Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Nem tudom, hányan tudják a jelenlévők közül, hogy ezen a héten mennyi az Ötöslottó főnyereménye? Pontosan 1150 millió forint! Ez rengeteg pénz, egy hatalmas kincs, amit országszerte rengetegen keresnek és kutatnak. Ahhoz, hogy ezt valaki elérje, nem kell mást tennie, mint 90 számból pont az 5 nyerőszámot eltalálni. Ez bár nem hangzik olyan lehetetlennek, a matematikai esélye mégis elég kicsi, 1 a 44 millióhoz.
Körülbelül hasonló, vagy még kisebb az esélye annak, hogy valaki épp kapálgat kinn a földeken és egyszer csak egy elásott kincsesládára bukkan, mely csodás vagyont rejt magában. Manapság inkább régi, fel nem robbant bombákat, vagy elásott hulladékot találunk kincs gyanánt a földben. Kivételes szerencse kell hát hozzá. Ugyanez a helyzet az igazgyönggyel is. Ki gondolná, hogy egy ritka és igen értékes gyöngyszemet talál egy zsúfolt, poros, vidéki piaci forgatagban? Pedig a példázat két szereplőjére bizony rámosolygott a szerencse, és teljesen váratlanul hihetetlen kincsekre bukkantak. A történetüket olvasva persze irigykedhetünk rájuk, hogy milyen jó nekik. Velünk bezzeg sosem történik semmi hasonló.
Viszont nézzük csak meg alaposabban a két rövid történetet. Mindkettő egy példázat, amely arra hivatott, hogy egy hétköznapi életből vett történeten keresztül tanítson meg valami azon túlmutató, korántsem hétköznapi bölcsességet. Ez a két történet csak eszközül szolgálnak számunkra, hogy valami többről és nagyobb dologról tanítsanak minket. De mi lehet több egy láda kincsnél, vagy mi lehet jobb egy valódi igazgyöngynél? Jézus így kezdi a szavait: „hasonló a mennyek országa”.
Bizony a mennyek országáról, és ez által a Krisztusban fellelhető új életről beszélnek ezek a példázatok. Aki a Krisztus-hitre talál, az olyan, mint a kincsre bukkanó földműves, vagy a gyöngyre bukkanó kereskedő. Aki a Krisztus-hitre talál, az olyan, mint akinek a lottón kihúzzák a számait. Váratlan meglepetés, hatalmas öröm és teljes életváltozás.
Testvéreim! Ezek alapján pedig bátran mondhatom, hogy mi is, akik már hitben élhetünk, Krisztus megváltott gyermekei lehetünk, elnyertük a főnyereményt! Hiszen van Megváltónk, van a bűneinkre bocsánat, van tiszta lap és új kezdet az életünkre, sőt földi időnk elmúltával örök üdvösség vár ránk a mennyek országában! Hatalmas és csodálatos nyeremény, valóban a fődíj, melynél minden más fakóbb és értéktelenebb.
A világmindenség Urának vagyunk a gyermekei, akit Atyánknak, Mennyei Édesapánknak szólíthatunk. Ő gyöngéd szeretettel visel rólunk gondot, a nehéz időkben hordoz, reményt ad és vigasztal, az áldások idején velünk együtt örül, és még hajunk számát is mind számon tartja. Annyira szeret bennünket, hogy Egyszülött Fiát adta értünk, akik annyi bűnben és gonoszságban éltünk, hogy megmentsen, megjobbítson és megszenteljen minket.
Mindez pedig csak úgy az ölünkbe hullott. Megbotlottunk benne, mint egy földből kikandikáló ládikóban, szembe jött velünk, mint egy váratlan gyöngyszem a piaci portékák között. Váratlan volt, de megváltoztatott mindent. Aki rátalál Krisztusra, annak megváltozik az értékrendje, a világszemlélete, az egész élete. Hasonlóan, ahogy Pál mondja a Filippi 3,14-ben: „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért”.
Ahogy a földműves is eladta mindenét, odaáldozta semmi kis vagyonát azért a mindenért; ahogy a kereskedő is megszabadult minden vagyonától, csak hogy a markában tarthassa azt a drága gyöngyöt, úgy kellene nekünk is mindent odaadni a Krisztus-kincsért. Letenni, azt aminek már semmi keresnivalója az életünkben, és átengedni magunkat teljesen Isten uralmának.
Hogy többé ne az én lelki szegénységem határozza meg az életemet, amitől eddig szabadulni akartam, hanem az Úr gazdagsága töltsön el. A lelkiismeret tisztasága, a nyugalom, a békesség, a reménység, a boldogság úgy hiszem mind-mind kincset érő dolgok az életünkben. Ezeket Tőle megkapjuk, de cserébe kér minden mást, ami ezek ellen van, ezeket gyengíti. Kéri cserébe a szeretetlenségünket, az önzésünket, a depressziónkat, a hazugságainkat, az erkölcstelenségünket, a hitetlenségünket – egyszóval a régi életünket.
Ezek mellett Krisztusban célt is kap az életünk. Nem csak egy rövid távú, múlandó perspektívát, hanem értékes és maradandó célt: az üdvösséget. Ennek megvalósulása, az Isten szeretetében való élet pedig már itt, a földi valóságban elkezdődhet. Hiszen aki egyszer kincset talál, az onnantól kezdve gazdaggá válik. Ránk is ugyanígy vár ez a lelki gazdagság az Úrral való életben. Hiszen ki más mondhatja el magáról, hogy soha nem kell kétségbeesnie, soha nem kerül reménytelen helyzetbe, nem fél a haláltól, nem fél a holnaptól, hiszen „ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8,31). Ez pedig nem csak egy mondás, hanem Isten igéje, ami valóban igaz.
Aki hirtelen meggazdagodik, annak megváltozik az élete. Aki megnyeri a lottót, azt mindenki irigyelni fogja, aki viszont megtalálja Krisztust, az bolondnak számít a többi ember előtt. Hiszen rövid időn belül igen nagy változás áll be az életébe: amit eddig a legtöbb emberhez hasonlóan látott, azt már másképpen látja.
Nem akar megtenni olyan dolgokat, amiket korábban bátran, gond nélkül megtett. Azért nem, mert ezeknél maradandóbb és nagyobb kincsre talált.
„A hívő élet nem vakbuzgó vallásosság, mert értelmes belátáson és valódi Istenismereten alapszik. Ennek a nyomán válik szabaddá az ember arra, hogy képes legyen szeretettel és megbocsátással fordulni a másik ember, akár az ellensége, haragosa felé is. Képes lesz mások szükségleteit észre venni, és hajlandó azokon enyhíteni. A Krisztushívő ember nem zárkózik el a világtól, sem az emberektől, csak a megtalált kincsének a birtokában él közöttük és szeretné azt másoknak is átadni. Az ilyen embernek az öröme nagyobb, mint amit a világ az élvezeteivel és a szórakozásaival adhat, ezért számára ez nem lemondás, hanem megszabadulás, emiatt nem érzi a világi, a régi szokások hiányát.
Az igazán hívő ember megtalálta Krisztust, aki egyedül elegendő minden emberi probléma és nyomorúság megoldására ebben az életben. Ő az, aki Isten népét kiszabadítja és kivezeti a bűn és a halál sötét völgyéből, Ő az, aki most is az orvosunk, a vigasztalónk, az egyedüli közbenjárónk (vö. 1Tim 2,5-6), akinek minden szava és ígérete meg áll akkor is, amikor ez a világ már sehol sem lesz. „Ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak (Mt 24,35)”, - mondta Krisztus.”
Szinte mindenki vágyik a jólétre és a gazdagságra. Akinek viszont Krisztus és az evangélium gazdagsága nem elég, az még nem találta meg a kincset, sőt előfordulhat, hogy nem is jó helyen keresi.
Testvéreim! Ha még lelki szegénységben élünk, akkor kerekedjünk fel, és keressük állhatatosan ezt a legdrágább kincset. Ha pedig már meggazdagodhattunk általa, akkor nel együnk restek megosztani azt másokkal is. Ámen.