2010. november 7., vasárnap

Prédikáció - Szentháromság ünnepe utáni 23. Ítélet vasárnapja

Jel. 20,11
És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. 
Jel. 20,12
És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.
Jel. 20,13
A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint.
Jel. 20,14
És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava.
Jel. 20,15
Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Egyházi évünk vége felé közeledünk. Evangélikus egyházunkban az időszámítást Krisztus életének eseményeihez kötjük, ezért Krisztus évnek is szoktuk nevezni. A betlehemi születésre várva kezdődik az év, majd vízkereszten, húsvéton és pünkösdön át vezet az út egészen az utolsó három vasárnapig. Ennek az utolsó három vasárnapnak az első állomásán vagyunk ma, amit az utolsó előttit megelőző vasárnapnak is szoktak nevezni. Furcsa módon fenti igénk is a Biblia utolsó előttit megelőző fejezetéből szól hozzánk. Ezeken az utolsó vasárnapokon sorban az utolsó ítéletről, a feltámadás reménységéről és az örök életről szólnak az igék. Ennek megfelelően ma az utolsó ítéletről olvasunk.
            A mai modern ember nem szeret a dolgok, főleg a jó dolgok végére gondolni. Mindig akar belőle még-még és még többet. Még többet a fiatalságból, az erőből, az egészségből. A fiatalok félnek az öregségtől, félnek az élet elmúlásától, és általában a legtöbben félnek a haláltól is. Inkább ne is beszéljünk róla, foglalkozzunk inkább vidámabb dolgokkal.
Jó példa erre, hogy milyen erővel akarja a korszellem kiszorítani magyar kultúránkból a halottak napját és mindenszentek ünnepét. A csendes, szomorú emlékezés ünnepét, mikor nincsen nagy vacsora, nincsen mulatozás, csak kisétálunk szépen a temetőbe.
De ez túl gyászos és túl unalmas a divat számára és terjed helyette a haloween ünnep, amikor a halál valósága helyett jelmezbált rendeznek mindenféle csúf álarccal. Ne gondoljunk az élet végére, ne gondoljunk az elmúlásra, inkább csináljunk belőle viccet és bulit. Nem csoda, hogy ennek az ünnepnek a gyökere a nyugati pogány vallásokból ered.
Pedig az elmúlás életünk része, és a legtöbb dolognak vége szakad egyszer. Elmúlik az ifjúság, véget ér az iskola, letelnek a munkával töltött évek, és egyszer mindannyian elmegyünk erről a világról. Könyveknél, filmeknél megfigyelhetjük, hogy ha valami nagyon tetszik a közönségnek, akkor írnak hozzá második, harmadik részt és további folytatásokat, hogy ne jöjjön olyan hamar a befejezés. Ezt a mintát követik a buddhista vallás követői is, akik hisznek a lélekvándorlásban, hogy halálunk után majd egy új élet kezdődik itt a földön egy másik testben. Nem baj, ha most elrontod az életedet, hiszen majd jön az új felvonás és újra próbálkozhatsz.


Ennek viszont ellentmond a Biblia tanítása, miszerint földi életünknek nincsen második, vagy harmadik epizódja. Egy életünk és egy esélyünk van, hogy megtaláljuk életünk célját és elérjük az áhított boldogságot. Mert a földi létre egyszer van lehetőségünk és utána kikerülhetetlenül véget ér. Befejeződik egyrészt a saját személyes életünk, másrészt az egész földi élet. Ma erről a második, nagyobb végről szól igénk.
A Jelenések könyve a Szentírás legnehezebben értelmezhető irata. Bár hisszük azt, hogy Isten kijelentése van benne, mégsem értünk belőle pontosan mindent, hiszen képekkel és metaforákkal mutatja be a földi lét lezárásának és az örök dicsőséges lét kialakulásának, Isten végső hatalomátvételének folyamatát.
Ebbe a folyamatba pillantunk most bele felolvasott igénkben, amikor is egy hatalmas fehér trónszék jelenik meg, amely mellett nem marad hely sem az égnek, sem a földnek.
Trónszék, mert a királyként és igaz bíróként érkező Krisztus, a világ igazi Ura foglal benne helyet.
Hatalmas, hiszen felette áll hatalomban és dicsőségben is a mindenségnek. A mindenséget Isten teremtette, így annak is Ura.
És fehér ez a trónus, ami a szentséget és a tisztaságot jelöli. A trónon helyet foglaló Úr ítéletet fog hirdetni, ami teljesen igaz és tiszta. Nem mocskolja be semmilyen bűn, semmilyen gazdasági érdek, vagy korrupció. A legtisztább hatalomról van itt szó.

Ezen a nagy és végső eseményen pedig minden ember részt fog venni, még élők és a korábban elhunytak is. Mindenki összegyűlik, a halál nem tarthat már senkit magában. Nem számít hol, mikor és hogyan távozott valaki az életből, ide mindenki hivatalos. Nem az számít, hogy hiszünk-e Istenben, vagy nem. Nem az számít, hogy hiszünk-e a feltámadásban vagy nem. Hitünktől és gondolkodásunktól függetlenül is meg kell állnunk majd Krisztus ítélőszéke előtt a számadás napján.
Őelőtte pedig nem lesz kicsi és nagy, gazdag és szegény, híres- vagy átlagember, eltűnik minden társadalmi különbség. Az emberiség már nagyon sokszor próbálkozott a földön megvalósítani ezt az egyenlőséget forradalmakkal, politikával, pénzzel. De sohasem sikerült és azt hiszem ezután sem fog. Viszont Krisztus előtt mindez valósággá lesz. Ott majd teljesen egyenrangú emberekként állunk meg a Teremtő Isten fensége előtt.
Megérkezett az igaz bíró, az emberek hada is előállt, tehát nincs más hátra, kezdődik az utolsó ítélet. Ahogy ez a földi bíráskodásban is lenni szokott, jegyzőkönyvek, vádak és bizonyítékok alapján történik az ítélet vagy a felmentés. Ebben az ítéletben kétféle könyvet vesznek elő. Az egyik könyvben életünk története van megírva.
Ezt a könyvet mi magunk írjuk nap mint nap. Cselekedeteinknek, gondolatainknak, kimondott szavainknak súlya van. Nem csak emberi kapcsolatainkra nézve, hanem Isten színe előtt is, hiszen számon tartja azokat. Nem egyoldalúan, ahogy azt mi szoktuk a másik emberrel szemben, hogy a rossz dolgokat nagyon jól megjegyezzük, a jó dolgokat pedig elfelejtjük.
Ő mindent ugyanolyan súllyal lát és jegyez föl. Pedig mennyi mindent eltitkolnánk még az Isten előtt is. De erre sajnos nincs lehetőség.
Ott az ítéletben pedig mindezt elénk tárja: szembesít minket életünkkel, önmagunkkal, hogy valójában milyenek is vagyunk, hogyan éltünk itt a földön. És félek tőle, hogy nem igazán fog tetszeni az, amit látni fogunk. Kívülről nézve sokkal fájóbbak lesznek a mostani bűnök, gyengeségek és mulasztások, mint ahogy most átéljük őket. Hiszen megbánjuk azokat, Isten bocsánatát kérjük rá és hamar elfelejtünk mindent és folyton továbblépünk. Akkor viszont szembesülnünk kell újra ezekkel.
Miután pedig így újra néztük életünk filmjét, teljesen vágatlanul, nem hiszem, hogy bárki is rá tudná majd mondani, hogy ez egy példás és teljesen szent élet volt, ezért jár nekem az üdvösség és az örök élet. Rászolgáltam, megdolgoztam érte. Mindenkinek lesz szégyellni valója és sok sok lelki adóssága, amit akkor már nem lehet kiegyenlíteni.
Figyelmeztetésül adatott nekünk ez az ige, hogy nem mindegy, hogyan élünk. Minden napunkat számon tartja az Úr, és előtte nem tűnik el minden a feledés homályában. Előtte nem lehet eltitkolni semmit. Hall minden imát, de minden gyalázkodást is. Látja, mikor hittel vesszük az Úrvacsorát és amikor hitetlenül bántjuk a másik embert.
Ezek után mégis ki részesülhet az örök élet ajándékában? Hiszen önmagunktól teljesen alkalmatlanok vagyunk rá. Hála Istennek a cselekedeteink könyve mellett egy másik könyv is megnyittatik majd, az Élet könyve.
Ezt a könyvet már nem mi, hanem maga Krisztus írja. Ide azoknak a neve kerül be, akik életükben elfogadták Jézus Krisztust Úrnak és Megváltónak. Akik már itt hittek az Ő nevében és benne keresték életük célját. A hívő emberek hosszú listája lesz ez a második könyv. És az a csodálatos dolog, hogy a végső ítélet végül is ez alapján a könyv alapján történik. Hiszen cselekedeteink és életünk mindannyiunkat elítélne. De Krisztus üdvözítő kegyelme mindannyiunkat meg tud menteni.
Ebben a végső pillanatban érezzük majd meg legjobban a megváltás drága ajándékát. Hiszen bármilyen gyarló emberként éltem itt a földön, ha elfogadtam közben Krisztus váltságát, ha hittel kértem bűneim bocsánatát és az új életet, akkor ezen a végső órán is felmentést kapok. Bár terhel a sok elmulasztott alkalom, bár fáj, hogy nem teremtem kellőképpen a Lélek gyümölcseit, bár önmagamtól csak a halálra lennék érdemes, de Krisztus váltságáért mégis az örök életet kapom meg, kegyelemből, hit által, teljesen érdemtelenül.
Ezért jött el Jézus, ezért volt a sok tanítás és ige ezért volt a kereszt, ezért volt húsvét. Ezért hirdetjük most is az evangéliumot. Mindent emiatt tett és tesz Krisztus, hogy a végső órán megmeneküljünk az örök haláltól, és üdvösséget nyerhessünk.
Gondoljuk hát meg hogyan élünk, hiszen minderről majd számot kell adnunk egykor. És mindenek előtt törekedjünk a hitre, Krisztus közelébe, hiszen egyedül benne van a Megváltás és az üdvösség. Ámen.