Máté 6,19-21
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”
Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Egy jól ismert, sokat hallott ige mindig érdekes kihívást jelent az igehirdetőnek, hogy erről mi újat lehet még mondani. De ha belegondolunk, a Biblia sem akar folyton újabb és újabb tanításokkal előállni, hanem sokszor a már korábban ismert dolgokat akarja újra és újra elmélyíteni és megerősíteni bennünk. Hiszen hitünk terén bizony sokszor feledékenyek vagyunk. Halljuk az Úr szép és megfontolandó üzenetét, egyetértünk vele, meg is fogadjuk azt, de aztán hosszabb-rövidebb idő múlva elmúlik a hatása, és életünk visszatér a korábbi, óemberi kerékvágásba. Ezért kell a régi, jól ismert üzeneteket, igéket is újra és újra elismételni, és a szívünkben forgatni azokat. Maga az Úr is erre bíztat minket, 5 Mózes 6,6-7-ben így olvassuk: „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!”
Engedjék meg a Testvérek, hogy ma a felolvasott igénk végéről kezdjem az igehirdetést! „Ott lesz a szíved is” – mondja Jézus a megelőző sorok zárószavaiként. Azért is fontos innen kezdeni, mert a körülöttünk lévő világ is innen próbál sokszor támadni minket. A szívünk felől. Egyre többször érezzük azt, hogy a valódi, mély érzéseket és érzelmeket el akarják tőlünk venni, ki akarják azokat üresíteni. Legjobb példa erre az egyre több olyan televíziós műsor, ahol egy valóság show keretében keresnek emberek magunknak párt, vagy éppen házastársat. A kamerák előtt megélt, sokszor talán előre megrendezett jelenteket, azokat a pillanatokat, ami normál esetben teljesen magánügy lenne, két ember legbensőségesebb világa, ezeket tálalják fel nekünk az esti főműsor időben, vacsora mellé. Ismerkedésből, szerelemből, kapcsolatból tévé show lesz, a hűség, a türelem, az elkötelezés, a másik fél tisztelete, az áldozatkézség pedig kiszorul a hétköznapokból és sajnos az életünkből is. Így formálja a világ a szív dolgait egy felhígított, komolytalan dologgá, az érzelmeket pedig minél felületesebbé.
De nem csak a szerelem érzésével van így, hanem minden komoly és mély érzéssel, érzelemmel is. Inkább legyen valami jópofa, megdöbbentő, vagy ijesztő, ez az eladható. De egy igaz és szép dolog már nem kifizetődő. És próbálják belénk sulykolni, hogy ezekre már nem is lennénk kíváncsiak. Pedig dehogynem! Azt hiszem, mindenkit felüdítene, ha többet hallhatnánk igaz és szép dolgokról abból a számtalan információforrásból, mellyel naponta bombáznak minket. De nem lehet, mert a világnak a szívünk gyengítése a célja.
Mert ha sikerül felhígítani az érzéseinket, akkor bár nem lesz üresség a lelkünkben, de mégsem kell attól félni, hogy valami többre kezdenénk el vágyakozni a kézzel fogható, materiális dolgoknál. Olyan ez, mint amikor étkezés helyett valaki jól teleissza magát vízzel. Bár a hasa teli lesz, és nem érez éhséget, de valójában nem evett semmit.
Azért fontos az állandó telítettség érzés ezekkel a felhígított, de valójában üres tartalmakkal, mert az emberben, mint teremtményben alapvetően ott van a Teremtő után, az Isten utáni vágy. Viszont ez az elemi vágy csak akkor tud a felszínre törni, ha valami hiány, vagy az üresség érzése éri utol nem éri szívünket. Amikor érezzük, hogy valami nincs a helyén, valami nem a miénk, valami még hiányzik az életünkből.
Ha a világ szívünket felhígító és látszatteljességet adó munkálkodása mégis csődöt mondana, és feltörne bennünk a lelki éhség, még akkor sincs minden veszve. Ennek a hiányérzetnek a betöltésére ugyanis az emberiség története óta mindig is megvolt kecsegtető tüneti kezelése: a földi javak gyűjtése. Amikor a lelkünkben tátongó űrt anyagi javakkal igyekszünk betölteni.
Régen még a jószágokban és a földben mérték a gazdagságot, ma a bankszámla egyenlegünk árulkodik erről. Az eszközök változnak, de a lényeg ugyanaz: az ember a hiányérzetét gyakran a vagyonán keresztül kívánja betölteni, lelki éhségét a szerzés és a birtoklás felett érzett örömén igyekszik csillapítani.
Ezáltal aztán egy egyirányú utcába lép be az ember. Mert mindig lesz még mit megszerezni, mindig lesz olyan dolog, ami nem az enyém, ami szebb, és jobb, és újabb, mint ami nekem van. És a bankszámla sem írja ki, hogy megtelt, több pénzre nincs szükséged. Sőt, legtöbben inkább fordítva élik meg: felkorbácsolt igényei és vágyaik betöltése során sosincs elég pénzük, adósságba keverednek, és az azonnal betöltendő vágyak, és a gyorsan elvert pénz után az életfogytig tartó hitelek rabjaivá válnak.
És ezek mind-mind csak egyre jobban eltávolítnak Istentől és taszítanak az örömtelenség, az elveszettség és a kilátástalanság mélységébe.
A probléma, a fennálló kísértés veszélye, ez a süllyesztő évezredek óta ugyanúgy tátong, és sajnos sokan belezuhannak. De éppen ezért szól hozzánk évezredek óta ugyanaz a figyelmeztetés: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön (…), hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben (…). Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”.
Két üzenet áll ma előttünk. Először is, hogy nagyon vigyázz a szívedre. Ne hagyd, hogy az uralkodó korszellem, és a hétköznapjainkat átszövő média teljesen felhígítsa érzéseidet, érzelmeidet. Ne hagyd magadat megetetni mindenféle színes, szagos, de végül is felszínes lélek-töltelékkel, amivel ideig-óráig ki lehet húzni, de csak még jobban megéhezel tőle.
És figyelj jól, hogy lelked tátongó éhségét mivel töltöd meg. Hiszen a földi javak szakadatlan gyűjtése tévút, és nem vezet sehová. Nem arról beszél az Ige, hogy ne legyen pénzed, javaid, vagyonod. Csak tudd jól, hogy hol a határ és tudd jól, hogy mindezek mellett mi a lényeg. Mert minden kincsünk és értékünk, ami itt van körülöttünk, most jó és kellemes, de alá van vetve az elmúlásnak. A moly és a rozsda megemészti, a tolvajok ellopják, és nem marad utána semmi. Éppen ezért nem szabad ilyen múló dolgokba vetni életünk reménységét és célját.
Ehelyett egy sokkal jobb és teljesebb reménység és cél adatott nekünk, mégpedig a Krisztusban adatott új élet és örök üdvösség. Nyílván ez az út nem olyan fényes, csillogó, de mégis sokkal tartalmasabb és mélyebb, mint amit a világ kínál.
A bűnbocsánattal igazi felüdülést és valóban új kezdetet, új életet kaphatunk. Isten Igéje értékes tartalommal tölti fel szívünket, átformálja gondolkodásunkat és megalapozza értékrendünket. Követése pedig teljes, szép életre vezet el, melynek távlata nem csak a földiekre szól, hanem az örök életre szóló reménységet ajándékoz.
Jézus mondja: „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”. Hol van a kincsed? Ámen
Urunk Istenünk, segíts, hogy felismerhessük életünkben, hogy mi az igazán fontos. Segíts, hogy megláthassuk mennyi az elég a szerzésben és a birtoklásban. Add, hogy szívünket Szentlelked töltse meg kincsekkel, és őrizze meg azt minden időben. Tarts meg minket Urunk, míg eljön országod! Jézus Krisztusért kérünk. Ámen.