Prédikáció - Karácsony 1. napja

Jn. 1,14

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

Jn. 1,15

János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: „Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.”

Jn. 1,16

Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.

Jn. 1,17

Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.

Jn. 1,18

Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Az hiszem sokan ismerjük azt a helyzetet, mikor egy katalógusból vagy egy újságból rendelünk valamilyen terméket. Először még csak képen látjuk, olvassuk a jellemzését, és elképzeljük milyen jó és milyen hasznos is lehet valójában. Aztán végül megrendeljük, és várunk. Pár nap elteltével aztán csönget a postás, és csomagot hoz. Végre megérkezett a várva-várt dolog. Végre nem csak képen láthatjuk és nem csak álmodozhatunk róla, hanem valóban itt van, a kézbe vehetem, használhatom, hisz immár tényleg az enyém.

            Valami hasonló történt meg Jézus Krisztus földre jöttével is Betlehemben. Az emberek már sokat hallottak a Messiásról, elképzelték milyen jó lesz majd, ha végre megérkezik, és mi mindent fog tenni népe érdekében. Ez a megígért Úr, ez az Ige lett testté karácsonykor.

Pólyába takarva, szalma között érkezett meg az a várva várt csomag. Kisgyermekként született, de később felnőtt és elvégezte munkáját.

            Jézus Krisztus valóságos emberként élt itt a földön. Sokan úgy hiszik, hogy csak egy álruhaként öltötte magára ez emberi létformát, de közben megmaradt isteni, természetfeletti mivoltában. Ha így lett volna, akkor csak eljátszotta volna, hogy Ő közöttünk él, csak színjáték lett volna vidámsága és szomorúsága, fáradtsága és pihenése. Ebben az esetben egész itteni életét és halálát sem tudnánk komolyan venni sem mi, sem az apostolok, akik hittel számoltak be róla.

            Pedig János apostol komolyan gondolja, amit mond. Amikor azt írja, hogy testté lett, akkor a görög nyelv szerint a legvalóságosabb hústestre gondol. Csonttal, hússal, ízületekkel. Ennyire nyersen fogalmaz, hogy minden kétséget kizáróan tanúsítsa korabeli és mai tanítványok felé: Jézus Krisztus valóban testté lett.

            Mindamellett a mondat folytatása is nagyon fontos: „és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal”. Tehát bár fizikailag ember lett, szellemében és lelkében mégis megmaradt Isten Fiának. Emberi körülményei közepette is bűntelen maradt, és megvalósította az Isten iránti és az emberek iránti feltétlen szeretetet. Mindez pedig abban teljesedett be, amikor életét adta barátaiért. Nem a 12 tanítványért, nem a korabeli ismerőseiért, hanem minden emberért. Meghalt bűneinkért, és feltámadt üdvösségünkért.

            Őt szeretnénk ma még jobban megismerni, hiszen róla szól ünneplésünk, miatta lehet karácsonyunk. Megismerés legjobb módja pedig, ha tőle vagy róla hallunk minél többet. Felolvasott igénkben Keresztelő János is róla beszél: „Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.”. Ez a Keresztelő János elég fura figura volt a maga idejében. Remeteként élt kinn a pusztában és kemény szavakkal hirdette Isten ítéletét és a megtérés sürgető szükségét. Bátran szólt, semmilyen emberi hatalmasságtól nem félt, csak szakadatlanul hirdette az üzenetet, amit Ura rábízott. Eltökéltsége és rendíthetetlensége mellett nem felejtkezett el az alázatosságról sem Isten felé. Bár semmilyen politikusnak vagy vallási elöljárónak nem engedelmeskedett volna, a szelíden érkező Krisztusnak mégis hittel alávetette magát, mert tudta, hogy Ő az Úr. Tudta jól, ki érkezett el személyében.

            Isten viszont azt szeretné, ha nem csak ezek a fura figurák ismernék Őt fel, hanem minden átlagos ember is. Nem csak a prófétát, papot vagy presbitert akarja megszólítani, hanem Téged és engem is. A szép karácsonyi dallamok és csengőszó közepette Isteni is szót kér és közölni akarja, hogy van kegyelem. Nem csak a kellemes ünnepek, a mulandó jó érzések és a december végi pihenőnapok léteznek, hanem ezeken túl van kegyelem is.

Vannak az életedben bűnök, amikkel vagy törődsz vagy figyelmen kívül hagyod őket. Attól még ott vannak és ezekre egyszer jogosan jön az ítélet. Áldatlan állapot, amire van megoldás, halálos betegség, amire mégis van ellenszer. Hiszen minden kísértés és elbukás felett áll a kegyelem.

Méghozzá nem egyszeri kegyelem, nem valami kivételes lehetőség, hanem van belőle elengedő, sőt Krisztusban bővőlködhetünk a kegyelemben. Amíg van lelkünkben őszinte bűntudat és bűnbánat, addig mindig lesz Istennél kegyelem, mely felemel és megvált ezekből.

De a világ nem így rendezkedett be. Embervilágunk inkább kegyetlen, mintsem kegyelemmel teljes. Ha nem fizetünk időben, jönnek a behajtók. Ha valakit vérig sértünk, a tüske évekig megmarad benne. Ha elszalasztjuk a megfelelő alkalmat, akkor később már nem lesz lehetőségünk bepótolni azt. Nem sok irgalmat kapunk másoktól, és ezért mi sem osztogatjuk azt. Megszoktuk a szemet szemért, fogat fogért elvet és ebben sokszor ki is merül keresztyénnek beállított értékrendünk.

Ha valaki, hát Jézus igen sok szemet és fogat begyűjthetne ellenségeitől, minden joga és minden hatalma megvan hozzá. Hiszen Ő a világ és életünk Királya, de nem ilyen. Nem bosszúálló, hanem irgalmas. Nem ítélni jött el, hanem megmenteni az elveszetett. Teljesen indokolatlan és logikátlan. De hát ilyen a kegyelem. Indokolatlanul részesülünk benne, teljesen logikátlan úton.

Nem tehetünk és nem adhatunk érte semmilyen kincset vagy hálapénzt. Nem lehet kiérdemelni, nem lehet számon kérni, nem lehet követelni. Csak könyörögni lehet érte hittel és elfogadni hálatelt szívvel.

  Karácsonyi időszakunk pedig erre az egyik legalkalmasabb idő. Kegyelmi idő, mikor lelkünk ajtaja szélesebbre tárul, mint évközben bármikor. Ilyenkor könnyen hátra tudunk hagyni minden hétköznapi körülményt, mely megakadályozna az Istennel való találkozásunkban és tudunk valóban a csodára figyelni.

Egyrészt arra az univerzális csodára, hogy Isten emberré lett és megszületett közénk, megnyitva ezzel a menny kapuját előttünk. Másrészt pedig arra a személyes csodára, hogy mindez értem is történt. Nekem is szól a kegyelem, és én is lehetek Krisztus megváltott gyermeke.

Csodás karácsonyt mindenkinek! Ámen.