Lk. 18,1-8
Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: „Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.” Azután így szólt az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”
Keresztyén Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Napjainkban megfigyelhető tendencia, hogy egyre több dologban kínálnak számunkra azonnali, instant megoldásokat. Nem kell megtanulni főzni, helyette csak kinyitjuk a tasakot és három perc múlva már ehetjük is forró levest. Nem kell otthon állatot tartani, vagy veteményes kerttel bajlódni, helyette csak elmegyünk az áruházba, és készen megkapunk mindent, amit szemünk-szánk kíván. Nem baj, ha nincs pénzed megvenni álmaid autóját/ házát/ tévéjét, most rögtön vidd el nulla forintért, aztán majd a következő években jó alaposan kifizeted az árát. Ezt a hozzáállást nevelik belénk: mindent ide nekem, most azonnal!
Pénteken már egy házi vizsgán alaposan számot adtak a fiatalok a tudásukról. Egy hosszú tanulási folyamatnak érett be most a gyümölcse. Ugyanis már szeptember óta, heti rendszerességgel gyűrtük a Káté lapjait, és próbáltunk alaposan megismerkedni az egyház tanításával. Úgy hiszem, mindezt nem lehetett volna egy-két nap alatt véghezvinni. Szükséges volt az a kilenc hónap, amíg megérett a tudás, és megszületett ez a szép eredmény, hogy most mind a heten teljesen megérdemelten itt lehessetek a konfirmációi istentiszteleten. Mindehhez kitartásra és szorgalomra volt szükség.
A konfirmáció példája, és fenti igénk is jól bizonyítja, hogy bár a körülöttünk lévő világ egyre jobban szereti a készen kapott dolgokat, Isten országa mégsem mozdult el ebbe az irányba. A Krisztuskövető életben bizony továbbra is lépésről lépésre vezet minden tanítvány útja. Erre tanít minket Jézus is a fenti példázatában.
A történet szerint volt egy peres ügy, amiben az egyik fél egy özvegyasszony volt, aki abban az időben igencsak hátrányos helyzetűnek számított, és bármiről is szólt a vita, kevés esélye volt, hogy az ő oldalára dőljön el az ügy. Nem maradt neki más, mint az igazságához való erős ragaszkodás, melytől nem akart megválni, és ami újra és újra arra indította, hogy a bírót zaklassa vele. Azt a bírót, aki nem tisztelt se embert, se Istent, neki teljesen mindegy volt, mi lesz az ügy kimenetele. Az sem baj, ha nem az igazság győzedelmeskedik.
Viszont közönyös kőszívét az özvegyasszony állhatatossága végül mégsem hagyta nyugodni, és mégiscsak engedett akaratának. Hasonló állhatatosságra és kitartásra buzdít minket az Úr Jézus is hitünk gyakorlásában és a folyamatos imádságos életben.
Könyörgéseink és hálaadásaink is egy bíróhoz, mégpedig a Mennyei Atyához hangoznak fel, aki meghallgatja őket. Mennyivel másabb Ő, mint a példázat önző bírája. Ő nem egy közönyös és szívtelen Úr, akinek teljesen mindegy, hogy mi lesz velünk. Kegyelmesen tekint életünkre, és mindent megad nekünk, ami javunkra, üdvösségünkre válik. Ehhez azonban szükséges az ember kitartása, odaadása is.
Különösen is aktuális ez az üzenet a mai ünnepünkön. Mert bár a konfirmációs oktatás véget ért, még csak most kezdődik el igazán ifjú keresztyéni életetek. A kitartásra, a folyamatos Isten keresésre ezután is igen nagy szükségetek lesz. Annyi minden csábító dolog lesz vagy már van is körülöttetek, ami arra sarkall, hogy hagyjátok el az Isten, a hitet és az egyházat, hiszen rengeteg érdekesebb, színesebb dolog vár rátok máshol. Bizony ezekkel a csábításokkal fel kell venni a harcot és meg kell tanulni helyén kezelni a dolgokat. Nem véletlenül hangzik el oly gyakran a konfirmációi ünnepen ez az ige, mely szerepel az emléklapotokon is: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jelenések 2,10)
Bizony, akik mindvégig kitartanak a Krisztus tanítványaként, azok nem kisebb jutalomban részesülnek, mint az örök élet koronájában, mely ajándék talán még távolinak tűnik számotokra, de valójában ez a legértékesebb dolog.
Addig viszont még hosszú út áll előttetek, előttünk, mely úton immár nem vagyunk egyedül, hiszen kísér minket Megváltó Urunk szeretete. És mindezt hogyan tapasztalhatjátok?
A mai napon mindannyian kaptok egy-egy Bibliát, melyben naponta olvashatjátok Isten igéjét, melyben útmutatást, bátorítást kaphattok az élet kérdései felől. Ezen felül mától kezdve Ti is az úrvacsorával élők közösségébe léptek, melyben Megváltónk teste és vére Titeket is erősít a hitben és az új életben.
Erre a megmaradásra buzdít Titeket, és minket is Isten mai üzenete, mely látszólag egy költői kérdéssel zárul: „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” A költői kérdés jellemzője, hogy a kérdező nem vár rá választ, itt viszont bizony nagyon fontos az Úr számára a felelet, amit nem mostani szavunkkal, hanem majd egykoron az életünk felőli számadással tudunk megadni. És akkor már nem úgy fog szólni a kérdés, hogy talál-e hitet a földön, hanem hogy talál-e hitet a szívedben?
Adja Isten, hogy erre a kérdésre mindannyian a jó választ adjuk majd meg. Ámen.
Urunk Istenünk, segíts minket Szentlelkeddel, hogy minden kísértés ellenére hűségesek maradhassunk Hozzád. Segíts, hogy soha ne felejtsük el Megváltó Fiad értünk vállalt áldozatát. Add, hogy mindvégig hűséges gyermekeid maradhassunk életünkben.
Hála és dicsőség Neked, hogy ma is jöhetünk Hozzád imádságunkkal, és Te meghallgatod néped könyörgését. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése