Prédikáció - Nagyhéten

Ézs. 30,21
Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Amikor jó idő van, és amikor épp nincs eltörve a lábam, nagyon szeretek az erdőben túrázni. Ilyenkor nagy segítségemre vannak a fákra, kövekre felfestett turista jelzések, melyek egyértelműen megmutatják az ösvényt, hogy merre kell menni, melyik a helyes út. Viszont ezek a jelzések olykor eltűnnek, és könnyen adódik olyan helyzet, mikor az utazó egy-egy kereszteződésnél elbizonytalanodik. Halad az addigi csapáson, de egyszer csak jön egy leágazás jobbra, vagy balra, ami csábító lehet, de nagy valószínűséggel tévútra vezet. Ilyenkor engedhetünk a bizonytalan kimenetelű kísértésnek, vagy az addigi úton maradva megkereshetjük a következő jelzést, ami biztosít afelől, hogy jó nyomon járunk.
Ehhez hasonló helyzet gyakran hitünkben is előáll. Amikor haladok életemben a hit útján, de valami miatt elbizonytalanodok. Kecsegtető és izgalmas ösvények kereszteződésébe érek, amik ismeretlenek, hívogatnak és csábítanak, csak éppen nem Isten szerint valóak. Döntéshelyzetek, krízishelyzetek idézhetnek elő ilyen kereszteződés-élményeket, mikor egy időre szem elől veszítjük utunk biztos turistajelzését, Isten Igéjét, és jön a bizonytalanság, rosszabb esetben a kétségbeesés, hogy most merre tovább, biztos jó úton haladtam eddig? Nem kéne váltani? És ilyenkor szól hozzánk Isten Igéje: „Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!”.
Az elmúlt vasárnapon Krisztus jeruzsálemi bevonulására emlékeztünk. Ebben a helyzetben az ujjongó tömeg egy dicsőséges uralkodót, az új királyt várta, de helyette csak egy szamárcsikón ügető egyszerű és alázatos tanítót kaptak. Jézus valóban Király volt, de az Ő királysága nem erre a világra, hanem Isten Országára vonatkozott. Nem evilági dicsőséget és hatalmat keresett, hanem az Atya dicsőségét akarta munkálni, és elvégezni értünk, emberekért a megváltás művét. Izrael népének nagy részében volt egy váradalom, egy erős elképzelés a Messiásról, de az Élő Jézus, az Élő Ige, egészen más volt, mint ahogy elképzelték. Megjött a Messiás a maga módján, ellentétesen az elvárásaikkal. Erre ők elbizonytalanodtak, majd azt látjuk, hogy nagypéntekre teljesen ellen is fordultak. A hozsannázó tömeg péntekre már „Feszítsd meg!”-et kiáltozott.
Ez is jellemző tévút. Amikor Krisztus nem úgy jön el hozzánk, nem úgy cselekszik velünk, mint ahogy mi azt várnánk, szeretnénk tőle. Kérjük az áldást, és kapunk helyette átkot. Kérjük az ajándékot, és helyette csak a meglévő kincseinkből vesz el az Úr. Mikor kérjük Urunk irgalmát, és helyette csak Isten hát mögött érezzük magunkat. Ilyenkor mi is könnyen elbizonytalanodunk, vajon jól döntöttem, mikor elhatároztam, hogy Krisztus lábnyomába lépek életem minden napján? Nem lenne jobb dolgom a magam útján járva? Nem lenne kényelmesebb letérni erről a keskeny ösvényről egy szélesebbre? És ilyenkor ismét szól hozzánk Isten Igéje: „Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!”
Hétköznapi hitéletünk teli van kísértésekkel, hogy lehetne másképp is, lehetne más merre is haladni. Könnyű lenne letérni az útról, és hátrahagyni mindent, hiszen nem vesznek körül kordonok, vagy betonfalak az Úrtól kapott keskeny ösvényen. Csak turistajelzések vannak, igék, ígéretek, megtapasztalások, s néha nagyobb csodák, melyek jelzik újból és újból jelzik: a lehető legjobb úton haladunk – Isten terve szerint, az Ő országa felé.
Nemsokára itt van nagypéntek feketébe öltözött ünnepe. Ha nehéz az utunk, ha könnyebbséggel kecsegtetnek a jobbra, balra vezető leágazások, akkor gondoljunk a Jézus útjára, a Via Dolorosán. Ott is sok elágazás volt, kitérhetett volna bármerre az út végén rá váró sorsa elől, de Ő is hallgatott Atyja szavára: „Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!”
Jézus Atyja iránti hűségből és irántunk érzett szeretetből vállalta útját a jászoltól a Golgotáig. Vállalt és odaadott értünk mindent, hogy kiváltson minket a bűn és a halál feneketlen verméből. Ennek a szeretetnek a betetőzését élhetjük hát újra most a nagyhéten.
Amikor nehéz az út, amikor úgy csábítanak a leágazások és a sokkal szélesebb ösvények, akkor gondoljunk Urunk hűségére. Ő nem adta fel a legnehezebb pillanatokban sem, és minket is nap mint nap arra segít, hogy bírjuk tovább az utat, és küzdjünk a kísértések ellen, melyek eltérítenének követésétől. Jézus mondja: „aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Máté 10,22).
Ámen

Áldott légy, Urunk Jézusunk, hogy vállaltad értünk a szenvedést, és amikor elérkezett ideje, önként mentél a szent városba, kínos szenvedésed és halálod helyére. Add, hogy ne csak szánkkal magasztaljuk szereteted nagyságát, hanem keresztedet vállalva kövessünk téged. Ámen.