Prédikáció - Virágvasárnapon

Zak. 9,9
Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.
Zak. 9,10
Kiirtja a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből. Kivész a harci íj is, mert békét hirdet a népeknek. Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig.
Zak. 9,11
A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kútból, amelyben nincs víz.
Zak. 9,12
Térjetek vissza a fellegvárba, reménykedő foglyok! Még ma kijelentem: Kétszeres kárpótlást adok neked!

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A mai napon elérkeztünk hosszú-hosszú böjti utunk célegyenesébe. Másfél hónappal ezelőtt, február 26-án kezdődött el ez húsvét váró, elcsendesedő, bűnbánati időszak. A csendes, de belül mégiscsak aktív várakozás ideje ez, mellyel a feltámadás-ünnepre készülünk. Jelentőssége megegyezik az ádventi időszakkal, mégis a kettő között nagy különbségeket látunk. Azt gondolom, hogy sokan vagyunk úgy vele, hogy míg az ádventi készülés idejét sokkal mélyebben és tudatosabban megéljük, addig a böjti idő sokkal felszínesebben telik és mindenféle meghatározó lelki mélység nélkül múlik el. Sőt, szinte az egész bűnbánó elcsendesedés csak egyetlen napra, nagypéntekre koncentrálódik.
Sajnálatos, hogy így van, hiszen az ádventi hónaphoz hasonlóan ezek a hetek is megannyi kinccsel tudnának minket megajándékozni, mellyel még közelebb kerülhetnék húsvét örömteli és csodálatos üzenetéhez.
Azt gondolom, hogy ádvent népszerűségében nagy szerepet játszanak egyebek mellett a hozzá kapcsolódó díszletek is. Ilyen kellék az ádventi koszorú, az ünnepélyes gyertyagyújtások, és ezen kívül a közelgő karácsony megannyi szépsége, hangulata is. A böjthöz viszont nincs semmi ilyen jellemző tartozék. Éppen azért is, mivel éppen hogy a díszes, csillogó, figyelmet lekötő díszletek megvonásáról szólna eredetileg. Amikor ezeket a megszokott, kézzel fogható, anyagi (materiális) dolgokat megvonom magamtól és helyettük, a hiányukon túllépve a lelki (spirituális) értékekre figyelek. Nem véletlen, hogy materiális világunk erre az időszakra nem tudott semmi eladható dolgot kitalálni, nem tudott belőle mindezidáig üzletet csinálni. Az egyetlen ötletük a testi böjtölés, egészséges étkezés jótékony hatásainak hangoztatása, de ebből aztán nem fog senki meggazdagodni. A nagy üzlet, a színes csecsebecsék meg maradnak húsvét napjaira.
A díszletekre, a kellékekre viszont gyakran szükségünk van. Minden egyes nagy eseménynek, ünnepnek az életünkben megvannak a maga elválaszthatatlan tartozékai, melyek segítenek számunkra jobban átélni mindazt, ami történik. Karácsonykor az üveggömbök, március 15-én a nemzeti színű kokárda, esküvő idején a hófehér menyasszonyi ruha vagy húsvétkor a piros tojás.

Ha a böjti időhöz valamilyen módon mégis szeretnénk díszletet csatolni, az leginkább a mai vasárnap kapcsán, virágvasárnapon lehetséges.
Ismerjük jól ennek a jeles napnak a történetét, melyet bekövetkezte előtt már évszázadokkal kinyilatkoztatott az Úr Zakariás próféta szavain keresztül. Isten megígérte ugyanis népének, hogy el fog érkezni hozzá a régen várt Messiás, a Szabadító, a Király, akinek a különös ismertető jele lesz, hogy szamárcsikón fog ülni. Ez a prófécia teljesedett be, azon a napon, mikor Jézus tanítványai körében bevonult Jeruzsálembe. Nem volt semmilyen különösebb szándékuk, nem akartak maguk előtt kürtöltetni, nem hívták meg előre az ünneplő tömeget, azok csak jöttek maguktól, dicsérettel és ujjongással fogadni érkező királyukat. A bibliai leírás szerint sokan tiszteletük jeléül felső, díszes ruhájukat terítették le a földre, mások pálmaágakkal integetve köszöntötték Jézust.
Szamár, ünneplő tömeg, pálmaágak – ezek a mai ünnepünk kellékei. De minden ilyen díszletnek megvan a maga jelentése, jelentőssége is. Vizsgáljuk meg ezeket kicsit közelebbről!
Egy fontos személy érkezésekor összegyűlő ünneplő tömeg képe ma sem ismeretlen számunkra. Egy ilyen eseményen ma a vörös szőnyeg és a vakuvillanások a megszokott részletek. Persze nyílván egy ilyen, sztárokat, celebeket éltető tömegnek semmi köze Istenhez vagy a hithez. Attól félek, hogy ennek a régi, jeruzsálemi tömeg többségére is valami hasonló lelkület volt jellemző. Sajnos az ott ujjongó sokaság nem egy hívő gyülekezet volt, hanem sokan csak az ünnepelt sztárt kívánták látni, aki betegeket gyógyít, enni ad a tömegnek, és talán Ő lesz az új király.
Voltak, akik valóban a Megváltót, Isten fiát várták Jézusban, de sokan csak nem akartak kimaradni egy ilyen nagy eseményből.
Mi vajon milyen lelkülettel veszünk részt az ünnepen? A Krisztust látó és Krisztust váró hit van-e bennünk, vagy csupán a húsvéti tömeggel tartunk a templomba, mert ilyenkor így szokás? Értjük-e, hogy ki és miért érkezik hozzánk húsvét közeledtével, vagy csak egy vallásos hagyományt elevenítünk fel? Bár jó az, ha sokan vagyunk együtt bármilyen ünnepen is, de Jézus nem a tömeget keresi, hanem a tömeg közepette a hívő embert. A szívünket keresi és vizsgálja a tömeges éljenzések között.
A következő és jellegzetes kellékei a mai ünnepnapnak a pálmaágak, melyek gyakran feltűnnek a Jézus-korabeli vallásos kultuszban, a templom, és a paloták díszítőelemeként, illetve a tisztelet kifejezőeszközeként is. A világi szimbolikában a gazdagság, győzelem, fény és alkotás jelképeként szerepel. Itt a dicsőséges bevonulás jelenetében mindenképpen az érkező magasztos voltát, és dicséretét hivatott kifejezni, aki megérdemli, hogy ilyen fenséges módon köszöntsék őt. Ezt igazolja a Dávid Fia megszólítás is, hogy a régen volt nagy királytól való származását emlegetik, aki ősi felmenője örökébe lép majd.
Jézusnak viszont erre a nagy felhajtásra, mely sokak számára inkább csak egy jó buli volt, mintsem Isten dicsérete, nem volt szüksége. Ő nem kívánta sztárként ünnepeltetni magát, hanem rá akart mutatni arra, akit valóban ünnepelni kell, Mennyei Atyánkra. Ebből adódóan minden kor keresztyénségének, így nekünk is át kell gondolnunk, át kell értékelnünk ünnepeinket. Valóban a Megváltóról szólnak, Isten dicsőségére történnek?
Vagy csak egy kellemes, meghitt összejövetelen vagyunk együtt szépen kiöltözve? Urunkat akarjuk tisztelni, vagy csak más emberek előtt akarjuk megmutatni magunkat, kegyességünket? Jézus mindannyiunkat igaz Istentiszteletre hív, ahol a templomok régi szép szimbolikája alapján a gyülekezet együtt tekint Krisztus keresztjére, és együtt járul az Úr megterített asztalához. Ahol nem a felhajtás a lényeg, hanem a belső indíttatás. Törekedjünk arra, hogy lehessen ilyen minden ünnepünk!
És végül ott van az önmagában szürke és jelentéktelen, de itt mégis a figyelem középpontjába kerülő szamár. A Közel-Keleten akkoriban a legolcsóbb és legmegbízhatóbb haszonállat volt – teljességgel hétköznapi jelenség. Mégis ez az állat vált hivatottá arra, hogy ennek a korántsem hétköznapi személynek, Jézus Krisztusnak a szolgálatába álljon.
Jézustól, mint bevonuló új Királytól elvárható lett volna, hogy egy szép paripán, vagy tevén, méltó módon érkezzék meg a pálmaágak és a tömeg sűrűjébe. Ő mégsem így tett, csupán egyszerű és alázatos módon, más uralkodók pompáját az alázatosságával megszégyenítve érkezett meg a városba.
Jól tükrözi mindez küldetését is. Ő nem mások elnyomásával és ártatlanok feláldozásával akarta megszerezni magának a dicsőséget, hanem az emberek szolgálatával és önmaga feláldozásával részesített minket saját dicsőségében. Teljesen ellentétes módon azzal, ahogy mi várnánk, de mégis, teljes harmóniában Isten tervével.


Krisztusnak pedig jó szokása azóta is így cselekedni velünk. Nem úgy, ahogy várnánk, sőt olykor teljesen eltérő módon, mégis Isten csodálatos tervét megvalósítva. A jeruzsálemi ünneplő tömeghez hasonlóan ilyenkor mi is választási helyzetbe kerülünk. Ők nagypéntekre egy gyűlölködő népséggé váltak, akiknek nem kellett Krisztus sajátos uralma és megváltása. Ma is és minden napon elénk is elénk kerül ugyanez a kérdés. Vajon nekünk kell-e Krisztus egyedi, és egyedül Üdvözítő uralma, vagy inkább vigyék el, vesszen el, és ne is lássuk többé?
Kell-e nekünk Krisztus? Úgy is, ha egészen másmilyen, mint ahogy mi elképzeljük? Úgyis, ha azt mondja, hogy bűnös vagy, és meg kell térned? Úgyis, ha csúfos kereszthalállal mutatja ki irántad végtelen szeretetét? Úgyis, ha új életre, Istennek átadott életre szeretne elhívni?
Szépek és fontosak mai vasárnapunk és a közelgő húsvét ünnepének díszletei, de mindezek között se veszítsük szem elől a főszereplőt, Jézus Krisztust, akit megváltásunkra, szabadításunkra küldött Mennyei Atyánk!
„Hozsánna a Dávid Fiának, áldott, aki az Úr nevében jön. Hozsánna a magasságban.” Ámen

Urunk Jézus, arra kérünk tégy minket valódi, hívő gyermekeiddé. Segíts, hogy le tudjunk tenni életünket a kezedbe, és ne színből, hanem szívből és igazán kövessünk Téged! Kérünk Te szenteld meg közelgő húsvéti ünnepünket is. Ámen.