Prédikáció - Böjt 1. vasárnapja

Mt. 16,21

Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.

Mt. 16,22

Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!”

Mt. 16,23

Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: „Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”

Mt. 16,24

Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.

Mt. 16,25

Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.

Mt. 16,26

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?

Mt. 16,27

Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A régmúlt időkben, ha valaki hintóval hajtatott el valahova, akkor beült hátra a kényelmes ülésre, és onnan utasította a kocsist, hogy hova menjen, merre forduljon. Manapság hasonló helyzet a taxiban fordul elő, mikor az utas beszáll az autóba, és bár csak utas, mégis ő mondja meg a vezetőnek, hogy merre menjen, merre induljon el. Persze ezek különleges esetek, hiszen a hétköznapi, megszokott életben ez épp fordítva történik. Az utas az alárendelt, a sofőr pedig a vezető.

            Fenti igénkben Péter ezt a két szerepet keveri össze, és meggondolatlanságával, gyorsbeszédűségével megint kellemetlen helyzetbe hozza magát. Jézusnak ugyanis már közeledik az utolsó órája, és előre közli tanítványaival, hogy mi fog történni vele. Elsorolja, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Pontosan megjövendöli, hogy mi mindenen kell majd átmennie.

Bár első hallásra, és első olvasatra valóban úgy tűnik, hogy azt sorolja el itt Jézus, hogy mi miden fog vele történni, de valójában nem így van. Valójában azt mondja el, hogy mi mindent fog elvégezni! Hiszen ismerve Krisztus váltságművét, tudjuk jól, hogy ő a passió eseményeinek nem volt kiszolgáltatva. Nem akarata ellenére történt vele mindez, hanem ez volt a terve. Ezeket kellett elvégeznie, ezekben kellett részt vennie, hogy sikerüljön az emberiség megváltása és bevégezze küldetését. Nem véletlenül mondja később utolsó szavaként: Elvégeztetett!        

            És Péter Krisztusnak ezekre a határozott elképzeléseire és szándékára mondja azt, hogy Uram, ez nem történhet meg. Ellent mondott ezzel Isten tervének, és útját akarta állni. Épen ezért jönnek a kemény szavak az Úrtól: távozz tőlem Sátán, botránkoztatsz engem. Az Úr Jézusnak azóta is nagyon sok terve és határozott elképzelése van. Már nem önmagával kapcsolatban, hanem sokkal inkább velünk, a mi életünkkel kapcsolatban.

            Velünk kapcsolatban is tudja azt, hogy mit akar elvégezni, hogy milyen próbák elé állít, milyen változásokat szeretne elérni bennünk, hogy mit akar elvenni, és mit akar nekünk adni. Viszont a péteri ellenkezés lelke is tovább él bennünk, hiszen számos esetben ezek ellen a tervek ellen mi is kézzel-lábbal hadakozunk.

Hiszen az Úr elképzelései az életünkre első ránézésre sokszor nem túl kényelmesek nekünk, nem tűnnek fájdalommentesnek, vagy épp nem ígérkeznek jó befektetésnek. Legalábbis az emberi gondolkodás szerint.

Pedig Isten határozottan változásokat szeretne látni az életünkben. A hívő ember a tanítványságot, a Krisztus követést nem csak ruhaként ölti magára. Nem egy olyan külsődleges magatartásforma, melyet magunkra öltünk, mint egy ruhát. Felvesszük, megmutatjuk magunkat benne, majd kibújunk belőle. Ez így csak a kegyesség álarca lenne. Az Úristen valódi, tartós és belső változásokat akar elérni bennünk. Mint amikor egy autóban kicserélik a motort. Lehet, hogy első ránézésre ugyanolyan marad, mint eddig volt, de mikor elindul, kiderül, hogy itt komoly változások történtek. Csendesebb lett, jobban gyorsul és sokkal kevesebb a fogyasztása. Alapvető, belső változások. Ezeket szeretné elérni bennünk is az Úr Szentlelke erejével. Nem ruhacserét, hanem motorcserét.

Mert lehet gyűjteni és halmozni a külsődleges díszeket és kincseket. Lehet építeni az emberi, világi gondolkodás szerinti életmódot. De mit ér mindez, ha nincs mögötte belső tartalom?

A hívő ember életének az a legdrágább belső tartalma, hogy többé nem önmagát követi – hiszen azt sem tudja, hova megy –, hanem az Úr Jézus nyomába lép, aki jól ismeri a célt. És ezen az úton pedig időnként Mesterünkkel együtt vállaljuk a kereszthordozást. Vállaljuk az isteni tervekben való részvételt, még ha szenvedni is kell értük.

Persze ez a követés nem kötelező. Lehet tartogatni az életünket saját magunk számára. Építhetjük csupán emberi gondolkodás szerint is életünket. Ismerjük az evangéliumból a gazdag és Lázár történetét. Ott is milyen sokra ment kincseivel és magának megtartott életével az a szegény gazdag. Életében látszólag megvolt mindene, halálában annak is örült volna, ha valaki csak azzal enyhíti kárhozatbeli szenvedéseit, hogy megnedvesíti kiszáradt ajkait.

Önmagam hordozása vagy a kereszthordozás? Mindkét út lehetséges és elérhető számunkra. Csak ezek nem ugyanoda vezetnek.

A fenti igében Jézus Krisztus a szenvedések útja előtt áll. Neki is megadatott a választási lehetőség, hogy merre indul el. Ő Jeruzsálembe indult és vállalta az Isteni terveket. Vállalta a kereszthordozást, mert tudta, hogy ez a megváltás útja, ez vezet üdvösségre az egész világ üdvösségére.

Nekünk is megvan a választási lehetőségünk, hogy merre indulunk. Még időnk is van eldönteni. A most kezdődő böjti idő erre teljesen alkalmas. A húsvét felé vezető úton is dönthetünk még Krisztus mellett, az Isteni gondolkodás szerint, vagy maradhatunk az emberies világnézet mellett.

De Igénk utolsó versét se feledjük el: „Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.” A választás szabad, de a számadás a végén kötelező. Szabadon pakolhatunk a polcokról a bevásárló kocsinkba, de a végén a pénztárnál mindazt majd ki is kell fizetni. Vajon elég lesz hozzá a magunk vagyona, vagy inkább már most kérjük Krisztust, hogy váltsa meg mindazt számunkra? 

Döntsünk hát jól! Ámen.

Köszönjük Istenünk, hogy Te Jézus Krisztusban megmutattad a kereszt útját. Azt az utat, amely bár nehéz és sokszor kényelmetlen, mégiscsak jóra, üdvösségre vezet. Bocsásd meg nekünk, ha akaratod ellen harcolunk. Az akadékoskodás helyett inkább taníts minket is kereszthordozásra. Segíts, hogy valóban követőid lehessünk és bűneink terhétől megszabadulva megváltozott életű, megváltott gyermekeid lehessünk, akik végül Szent Fiad váltsága árán üdvösségre juthatunk- Ámen.