Prédikáció - Húsvét hétfő

Zsolt. 116,8

Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól,

Zsolt. 116,9

az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén.

Zsolt. 116,10

Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok!

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Húsvét az életmentés ünnepe! Valóban így van, ha arra gondolunk, hogy Jézus Krisztus is kimenekült a halálból és életre támadt fel. Valóban így van, ha arra gondolunk, hogy Krisztusban mi is új életre támadhatunk, ahogy erről már tegnap is hallottunk.

A mai orvostudomány már olyan fejlett, hogy sokszor a halál közeli állapotból, sőt olykor a klinikai halál állapotából is vissza tudják hozni az embert az élők sorába. Ilyenkor valóban életmentésről beszél mindenki. De vajon ki gondolná azt komolyan, hogy itt a templomban, a hitünkben, illetve Isten közelében is életmentés történik? Valószínűleg nem sokan.

Pedig így van. Az evangélium üzenetével, Jézus Krisztus örömhírével igyekszünk életeket megmenteni a bűnöktől és a kárhozattól és helyette mindenkit az üdvösségre segíteni. De miért kell engem megmenteni? – kérdezheti a gyanútlan igehallgató. Mi velem a probléma? Mitől lennék én elveszett bűnös? Vagy ha az is lennék, miért kell erről beszélni ilyen szép ünnepen?

Sokan elítélik az egyházat és a lelkészeket, hogy a prédikációkban, tanításokban milyen gyakran bűnössé teszik a hallgatóságot, csak hogy azok szükségét érezzék a kegyelemnek. Pedig valójában nem mi tesszük az embert bűnössé, hanem ez az alaphelyzetünk, minden embernek. Ha nem is beszélnénk róla, akkor is Isten Igéjének tükrében egyértelműen kiderül, hogy így van, hiszen Istentől és az Ő szentségétől távolra kerültünk, és magunktól nem tudunk fedhetetlenek lenni. Hiába határoznánk el magunkban, hogy mostantól jók és szentek leszünk, mindig lesz valami, ami ebben meggátol.

Ha valódi változást szeretnénk, akkor szükséges az Isten előtti őszinte megállás. Ehhez pedig egyértelművé kell tenni a kiindulási pontot, hogy milyen ember is vagyok valójában. Vajon én is megváltásra szoruló ember vagyok? Vajon nekem is szükségem van bűnbocsánatra és kegyelemre? Többek között ezeknek a kérdéseknek a tisztázása miatt szerepel minden istentiszteletünk elején is bűnvallás és kegyelemhirdetés, hogy tudjam hol a helyem, tudjam én ki vagyok, és kicsoda számomra az Isten. Ebből a helyzetből lehet aztán továbblépni a hit útján.

Azt hiszem, mindenkinek javára válik ezen a téren az éleslátás. Hiszen gyakori ebben a témában a tévedés. Valaki azt hiszi, Ő majd megmondja Istennek, hogy hogyan cselekedjen. Valaki elvárja, hogy minden imakérése megvalósuljon. Valaki úgy érzi, szívességet tesz Istennek, hogy eljön a templomba. Valaki földi, vagy mennyei viszonzást vár hitéért és cselekedeteiért. Valaki maga szereti összeválogatni a számára kedves parancsolatokat. De ez így nem működik.

A fenti zsoltár szerzője is, talán fájdalmas módón, de megtette ezt a felismerést. Ő is nagy reményekkel és határtalan önbizalommal indult el az élet útján. Viszont önmaga vezetését követve csak könnyhullást, elbukást és lelkileg halálos mélységet ért el. Erre jutott el a maga esze szerint. És jajj de sokan szintén csak erre jutnak el évtizedes élettapasztalat, vagy sok iskola elvégzése után is.

Életmentés. Erről szól igénk és erről szól húsvét üzenete is. Nem az a sorsunk, hogy elvesszünk, nem az a sorsunk, hogy rossz és fájdalmas legyen az életünk, nem az a végzetünk, hogy a rossz győzedelmeskedjék rajtunk. Krisztus példája is ékesen mutatja, hogy az Úr Isten a legnyomorultabb helyzetből is képes felemelni, és képes új életet adni.

A feltámadás után valóban új élet kezdődött, de nem csak Jézus Krisztus számára, hanem Isten népe számára is. Egy alapvetően új kezdet, ahol már nem a végesség az úr, hanem a végtelen Isten hatalma.  A szenvedés és a feltámadás tehát értünk ment végbe. Hogy az elbukástól megmenekülve mi is higgyünk Istenben, és hitben élve az Ő színe előtt járhassunk egész életünkben. Húsvét tehát nem csak egy régi emlékünnep, hanem hatása és üzenete van. Üzenete a korabeli szereplők és üzenete a mi számunkra is.