Prédikáció - Húsvét vasárnap

118. Zsoltár 13-24

Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az ÚR megsegített engem. Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit! Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak. Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak! Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Ószövetségi hálaadó zsoltár hangzik ma Isten újszövetségi népének legfontosabb keresztyén ünnepén. Hálaadás szava, hiszen ez a mostani ünnep hitünk legnagyobb örömünnepe.

Örömünk van, hiszen Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük. Azt, hogy az élet győzött a halál felett, és ez a győzelem nem csak Megváltó Urunké lesz, hanem mindenkié, aki Őt követi.

Az emberi ünnepeink sokszor nem tudnak igazán felhőtlenek lenni, hiszen mindig akad valami baj, ami be tudja azt árnyékolni. A mai boldog vasárnapon sem szabad elfelejteni, hogy ezt az örömünnepet meg kellett, hogy előzze a gyászos nagypéntek. Ma már fehér az oltárterítő, de pénteken még minden templomban fekete színű posztó jelezte a gyászt. Nincs feltámadás elhalálozás nélkül, bánat előzte meg mai örömünket is. Viszont ez a bánat szükséges volt, és már elmúlt. Nem kell, hogy beárnyékolja örömünket, sőt éppen, hogy megalapozza azt. Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! Halleluja!            

            A fenti zsoltár szerzője is korábbi egy bánatára emlékezik vissza: „Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az ÚR megsegített engem.”. Mondhatná ezt egy futballista is, akit egy nehéz de végül mégiscsak nyertes meccs után kérdez a riporter. Nehéz volt a mérkőzés, de most mégis miénk a győzelem. De a zsoltár szerzője szinte biztos, hogy nem volt válogatott focista, csupán egy egyszerű hívő ember, akinek küzdelmes volt az élete. És az élet küzdelmeit, azt hiszem mindannyian ismerjük.

            Gondoljunk csak bele, ezen a héten is mennyi feladattal és munkával kellett megküzdenünk, hogy méltóképp várjuk a mai ünnepet. A munkahely és az iskola szokásos kihívásai mellett a kezdődő kerti munkák, a tavaszi nagytakarítás, a vendégvárás kedves-nehéz előkészületei is vártak ránk.

Persze ezek idővel elmúlnak, és visszatérnek a szokásos hétköznapok. De mennyi nehézség és gond van az életünkben, melyek nem múlnak el egyik napról a másikra. Az állandó küzdelmek és kudarcok közepette hányszor éreztük már, hogy elég ebből és inkább menekülnénk valahova messze. De nem lehet, mert dolgunk van, állásunk van, családunk van, számítanak ránk, és nincs mese, újra fel kell állni és küzdeni, hiszen holnap újra élni kell.    

            „Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az ÚR megsegített engem.” Tudjuk, hogy sokaknak az élet, a megélhetés nehézségei között hitüket gyakorolni sem könnyű. A sok földi elfoglaltság mellett egyszerűen már nem jut idő és energia az égiekre tekinteni.

Annyi minden van „idelenn”, hogy az „odafönn valót” már elfelejtjük keresni. Milyen jó, hogy legalább még ezek a szép egyházi ünnepeink megmaradtak. Ilyenkor a legtöbb helyen megáll a munka, megáll a hajtás és valóban a család és a pihenés mellett az Úristenre is tudunk figyelni.

            Milyen jó, hogy húsvét van, milyen jó, hogy újra itt lehetünk az Úr házában, milyen jó, hogy kicsit megpihenhetünk és együtt ünnepelhetjük Urunk feltámadását. És milyen jó, hogy ez a feltámadás nemcsak az övé, hanem Vele együtt mi is feltámadunk. Nem csak halálunk után, nem csak majd egyszer valamikor a távoli jövőben, hanem akár itt ezen a mai ünnepen is.

Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Zaklatott világunkban folyton energiára, megújulásra vágyunk és keressük ennek legmegfelelőbb módját. Ismerjük már a testi, lelki felüdülés számos formáját. Egészséges ételeket, vitaminokat, wellness hétvégéket, gyógymasszázsokat. De amíg odabenn a szívünkben nincs meg az alapvető békesség, addig minden más próbálkozás csak mulandó örömöt ad. Erőre és győzelemre van szüksége mindenkinek, de vajon hol találhatunk rá?

Ez a zsoltárszerző egy őszinte ember volt, mondhatni, ami a szívén az a száján. És ennek az embernek valóban erő és győzelmi ének volt a bensőjében és ez fakadt ki belőle, ezt adta hírül mindenkinek.

Ma már olyan ritka az ujjongó ember, hogy inkább bolondnak vagy ittasnak tartjuk azt, aki így érez. Pedig milyen jó lenne ha végre mi is így örvendezhetnénk!

A zsoltáros ezt a felszabadultságot nem bolondságtól, nem bódultságtól kapta, hanem az Úristentől. Hiszen tőle felüdülést kaphatunk gondjainkból, feltámadást nyerhetünk eltaszított állapotunkból és erőt kapunk a folytatáshoz. Ez az erő pedig a búslakodó embert boldoggá, a megfáradtat erőssé, a közönyöst pedig élettelivé tudja tenni. Ennek az életadó isteni győzelemnek van ma az ünnepe!

            Mindezek alapján megérthetjük: nem véletlenül támadt fel az Úr Jézus! Megmutatta, hogy Ő erősebb minden emberi hatalomnál, sőt erősebb a halálnál is. Ő az élet Istene. Nála lerakhatjuk életünk terhét, elhagyatjuk bűneinket, és megtisztult lelkiismeretünk és új életünk lehet. Nem csak gondjainktól és terheinktől akar ugyanis megváltani, hanem minden bűnből és gyengeségből is. Tiszta és hívő életet akar nekünk ajándékozni, mely üdvösségre vezet. Ezt jelenti a mai feltámadás.

            Kívánom, hogy mindez ne csak egy ünnepi szép beszéd legyen a templomban, amit innen kilépve már el is felejtünk, hanem mindannyiunk életének részévé legyen. Akár már a mai napon is. Ámen.

Jézus Krisztus Urunk! Te haláloddal legyőzted a bűnt és feltámadásoddal legyőzted a halált is. Nincs már ellenség, nincs már veszély. Benned bízva ránk is öröm és boldogság várhat. Köszönjük, hogy ez nem csak üres ígéret, hanem a Téged követők életének valósága.

Segíts Istenünk, hogy Rád figyelve mi is megérthessük az üres sír üzenetét, és feltámadásodban mi is részesülhessünk. Ámen.