Prédikáció - Húsvét utáni 6. vasárnap

Lk. 24,44-49

Majd így szólt hozzájuk: „Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban.” Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt nekik: „Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.”

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A régi jól ismert mondás szerint a jó bornak nem kell cégér. Ebből következik, hogy a kevésbé jónak pedig annál inkább szüksége van rá. A mai reklámok is ugyanezt az igazságot tükrözik. Minél inkább értelmetlen egy termék, minél kevésbé van rá szükségünk, annál inkább igyekeznek azt erőteljesen, hatásvadász módon hirdetni, minél többször reklámozni, és ha kell, ha nem eladni azt nekünk. Emiatt pedig sokan esnek abba a hiába, hogy számos haszontalan dologra áldoznak, az igazán fontosak és értékesek helyett. Ritkán viszont az is előfordul, hogy egy igazán jó dolog értékét nem vesszük észre, és afelől is győzködni kell minket. Ennek példája felolvasott igénk is.

            Lukács evangéliumának végén járunk, ahol Jézus húsvét után, már feltámadott Úrként jelenik meg tanítványainak, ellátogat hozzájuk és igyekszik meggyőzni őket halál feletti győzelméről. Mai szóval élve itt is egy reklámkampányról van szó, hiszen Jézus szeretné, ha hinnének benne és feltámadásában, és ebben a hitben megerősödve mennének el minden néphez. Ezt a kampányát azonban csak nehezen, lépésenként tudta elvégezni.

            Először arról kellett meggyőznie tanítványait, hogy Ő él. Már maga a feltámadás sem volt egy könnyű feladat, de talán ez még nehezebbnek ígérkezett.

Ugyanis a véges emberi felfogás nem tapasztalt még sohasem ilyet korábban, hogy aki elhunyt, az újra eleven és köztük van. Éppen ezért természetes emberi reakció volt az értetlenség, az ijedtség és a gyanakvás. Jézus azonban nagyon jól tud ezekről a gyengeségekről és ennek megfelelően kezelte a helyzetet. Megrendítő az a hűség és türelem, mellyel övéihez fordul. Először a sírhoz érkező asszonyokhoz, majd a két emmausi tanítványhoz, majd végül a megmaradt tizenegyhez.

            Ehhez a meggyőzéshez pedig minden esetben az ismert Bibliai részek magyarázatát használta fel. Igemagyarázatai pedig rávilágítottak a lényegre, és segítették a hit megszületését a szívekben. Ma sincs ez másképp. Tudjuk jól, hogy Isten ma is Igéjével szól hozzánk. Bár sajnos már nem maga Jézus fejtegeti számunkra az üzenetet, csupán gyarló emberi küldöttei, mégis megszólít minket is és győzködi, formálja szívünket a változás, a hit csodájának irányába.

Valóban csoda ez, melyet ember egymaga nem tud elvégezni. Nem lehet iskolában megtanulni, vagy könyvekből kiolvasni. A hit Isteni közreműködéssel keletkezik bennünk, a Szentlélek teremti azt. Még maguk az apostolok sem voltak képesek önmaguk hinni, és bízni abban amit láttak és átéltek. Pedig ők látták és átélték mindezt a csodát. Szükségük volt rá, hogy Krisztus megnyissa az értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és szükségük volt a hitet ébresztő Szentlélek kitöltésére is.

Hogyan magyarázta számukra Jézus az írásokat? Így olvassuk: „a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.” Többször és nyomatékosan elhangzik ebben a mondatban a kell szó. Ez a rövid kifejezés szigorú és kötelező érvényű. A köznapi beszédben akkor szoktuk használni, mikor már nem lehetőségről, nem szívességről beszélünk, hanem valami olyanról, ami feltétlenül szükséges.

A tanítványok és minden szemtanú, amikor látta és átélte a passió eseményeit, látta, hogy elfogják és megkínozzák Mestert, majd végül kivégzik és eltemetik, biztos nagyon összezavarodtak. Nem értették, hogyan is történhetett mindez, hiszen addig minden olyan szépen alakult. Bár voltak viták és súrlódások a farizeusokkal, mégsem kellett volna ilyen tragikus véget érnie a történetnek. A legtöbbek ajkán valószínűleg felhangzott az örök emberi kérdés: MIÉRT?

Ez az a kérdés, ami az emberiséget földi léte alatt végig elkíséri. Amikor kihívások, lesújtó és lehetetlen helyzetek elé állít minket életünk, akkor vagy Istennek, vagy csak magunknak, de mindnyájan felteszzük a kérdést: miért?

A tanítványok meg is kapják erre a választ. Ez a szenvedés és kín nem csak a véletlen, vagy valamiféle ködös sors, vagy a balszerencse véres játéka volt, hanem az Isteni végzés mozgatta az eseményeket. A Mennyei Atya mondta ki mindezekre az eseményekre azt, hogy kell.

Krisztusnak szenvednie kell, hogy fájdalmaival és halálával elhordozza a világ, minden ember bűnét és azok következményét. Meg kellett halnia, hogy utána legyőzve a halált feltámadjon és életével tegyen bizonyságot erről a diadalról. És miután így megszületett a Krisztusról szóló örömhír, az evangélium, azt hirdetni is kell minden népnek, hogy higgyenek benne, és megtérve aztán üdvözülhessenek.

Mindez tehát nem véletlenül alakult így. Mindez nem emberi terv volt, hanem az isteni végzés rendelte így, mert tudta, hogy ez a jó és üdvösséges.

Valami ilyesmi lehet a válasz az általunk feltett reménytelen miértekre is. Bár minden helyzet más és más, az biztos, hogy az Úristen nem kínozni akar bennünket, nem leli örömét abban, ha szenvedni látja gyermekeit. Viszont néha nehéz kihívások elé állít, amivel meg kell birkóznunk. Próbára teszi hitünket, kitartásunkat, bizalmunk szilárdságát.

A tanítványokat is igencsak próbára tette azzal, hogy át kellett élniük mindezeket a szívszorító eseményeket. De most itt van velük, vigasztalja őket és a lelkükre beszél. Sőt ennél többet is tesz: feladatot ad nekik. Ti vagytok erre a tanúk – mondja.

Kiálltátok tehát a próbát, most pedig az lesz a feladatotok, hogy tanúskodjatok minderről. Hogy beszámoljatok másoknak is mindarról, amit Veletek tett az Úr. És bizony ez örökérvényű küldetése Krisztus mindenkori követőinek. Hiszen a tizenkettővel együtt mi is először tanítványok, majd küldöttek, apostolok leszünk. Talán nem utazzuk be a világot, mint apostol, de megszólítjuk a szomszédot, a családtagot, egy jó barátot, és az élet dolgai, a hétköznapi események mellett, talán Isten csodálatos kegyelméről is be tudunk számolni.

Ebben a küldetésben pedig sem a korabeli, sem a modernkori apostolok nincsenek egyedül. Krisztus és Isten lelke, a Szentlélek a pártfogónk itt a földön minden napon. Tőle kapunk hitet az élethez, erőt a mindennapokhoz és szeretetet embertársaink, családunk iránt.

Adja Isten, hogy hűséges gyermekei lehessünk egész életünkben. Ámen.        

Köszönjük Istenünk, hogy Egyszülött Fiadat elküldted értünk a földre, hogy Megváltónk legyen. Láttuk nagy szeretetedet irántunk. Add, hogy ebben a szeretetben bízva tudjuk elfogadni isteni végzéseidet életünk felől, és fájó „miért” kérdéseinket Neked tegyük fel imádságainkban. Köszönjük Urunk, hogy Te velünk vagy ma is. Ámen.