Prédikáció - Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap - Tanévnyitó istentisztelet

János ev. 7,37-41a

 „Jézus mondja: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondja, annak belsejéből élő vizek folyamai ömlenek.” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.” A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: „Valóban ez a próféta.”

Mások így szóltak: „A Krisztus ez.”

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A mai napon már szeptember 18-át írunk, már több mint két hete elkezdődött az iskola. Már a legkisebbek is jól tudják, hogy milyen felszerelést kell betenni a hátizsákba. Kellenek a tankönyvek, munkafüzetek, olvasókönyv, a nagyobbaknak atlasz, tolltartó, körző, hegyező, vonalzó. De kellenek olyan dolgok is, mint például tízóraira a szendvics, és valami innivaló.

De mi történik, ha ezekből valami otthon marad? Ha nincs meg a tankönyv, vagy más felszerelés, akkor jön a leszidás, a feketepont. Ha nincs nálunk a füzet, akkor lapra kell írni, és később bemásolni. Csupa kényelmetlenség. Ha véletlenül a szendvics marad otthon, akkor éhesek maradunk, ha nincs innivalónk, akkor pedig nagyon hamar megszomjazunk.

Most mégis tételezzük fel az ideális esetet: bepakoltam minden könyvet és füzetet, meg van az összes felszerelésem, és még a tízórait sem hagytam a konyhaasztalon. Így indulok el az iskolába, sőt ilyen jól felkészültem kezdem el az egész tanévet.

Ma, a tanévnyitó istentiszteletünkön mégis azt mondja Jézus: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!”.

A gyermekek erre azt mondhatják: de hát mindent bepakoltam az idei tanévre, innivalót is , nem fogok megszomjazni. A felnőttként sokszor mi is iskolába járunk, de nem ide az Arany János iskolába, hanem bizony az élet iskolájába, ahol minden nap egy hosszú tanóra, és folyamatos a számonkérés. Erre persze felkészültünk, és nap mint nap igyekszünk megállni a helyünket minél jobban.

Gyerekek is, felnőttek is jól felkészültünk hát az iskolára, miért mond akkor Jézus mégis ilyen furcsaságot, hogy nincs nálunk innivaló, és hogy meg fogunk szomjazni? Teljesen érthetetlen.

Tudjátok nem csak Jézus mondott első hallásra érthetetlen dolgokat. Volt egy másik király is, akinek szintén nagyon bölcs volt, és ezért sokszor nehéz volt követni a gondolatmenetét. Ezt a királyt pedig Mátyás királynak hívták. Hallottatok már róla? Róla és a megszomjazott urakról szól a következő kis történet: 

Egyszer Mátyás király vadászatról tartott hazafelé az urakkal. Egy nádas mellett haladtak el, s látta a király, hogy nagyon lankadtak a nádak, szomjazták az esõt. Meg is jegyezte:

- Hej, esõ kellene már a nádra is, ahogy elnézem.

Megmosolyogták az urak Mátyást.

- Felséges királyunk, ugyan miért kellene esõ a nádra, mikor mind vízben áll?

Mátyás csak hallgatott, de magában forralt valamit.

Estére meghívta az urakat vacsorára, de mindegyikük lábáról lehúzatta a sarut, s a lábukat vizes dézsába lógatta, úgy ültek az asztal mellé. Volt aztán minden az asztalon, ami szem-szájnak ingere, csak éppen ital nem volt egy csepp sem. Megszomjaztak erõsen az urak, de nem mertek szólni. Egyikük aztán nagy sokára megjegyezte:

- Fenséges királyom, köszönettel vettük a vacsorát, a finom ennivalókat, de italról nem gondoskodtál, pedig majd kiszárad a torkunk.

Azt mondja Mátyás huncutul:

- Ejnye, ejnye, mindegyikőtök lába vízben áll, ti pedig szomjúságról beszéltek?

Értették az urak, és elszégyellték magukat. Többet nem mosolyogták meg a királyt, bármilyen furcsát mondott.

            Ez a kis történet is azt igazolja, hogy attól hogy valamit nem értünk elsőre, még lehet benne igazság. Jézust is nagyon sokan félreértették már régen is, és nehezen értik most is. Bár ő szomjúságról beszél, de nem arról, amit a szánkban, torkunkban szoktunk érezni. Jézus ehelyett a szívünk szomjúságáról beszél.

            Mi az, hogy szomjas a szívünk? Kerültünk már olyan helyzetbe, mikor valamit otthon segítettünk, valami jót tettünk, és anya vagy apa nem dicsért meg érte?

Olyankor is úgy vágynánk a jó szóra, legalább egy köszönömre, és ha nem kapjuk meg, az valóban hasonló érzés, mikor nagy szomjasan egy pohár hideg vízre vágynánk, de senki nem akar adni.

            Attól félek, ahogy nagyobbak leszünk, sőt felnőttként egyre többször tapasztalhatjuk meg a szív, a lélek szomjúságát. Mikor végezzük a munkánkat, küzdünk a hétköznapok terheivel, mindent szépen elrendezünk magunk körül, de érezzük, hogy odabenn, ott legbelül valami többre vágynánk.

Valami olyanra, ami nem csak a testünknek, a szemünknek, nyújt elégedettséget, mint például egy rendezett kert, egy terített asztal, vagy egy szépen felújított ház, hanem ennél többet ad. Egy belső elégedettséget és örömöt keresünk sokan ilyenkor, ami valóban a teljesség érzését tudja nyújtani.

Néhányan talán a hitük gyakorlásával, a templomba járással is így vannak. Hogy itt vagyunk, éneklünk, meghallgatjuk az igéket és szépen hazamegyünk, mintha misem történt volna. Minden nagyon szép volt, csak épp a szívemre, a bensőmre nem volt igazán hatása.

Mindezekre az ürességekre és lelki szomjúságokra is mondja Jézus a fenti szavakat: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondja, annak belsejéből élő vizek folyamai ömlenek.” 

Ez az élő víz tehát nem egy csordogáló forrásra vonatkozik, hanem az ÚrIsten bennünk munkálkodni kezdő erejére. Ezt az erőt nevezi a Biblia Szentléleknek. Isten a maga lelkét adja nekünk, hogy lelkünk aszályosságát eltűntesse életet adó kegyelmével. Aki megízleli Istennek ezt a felüdítő kegyelmét, az már valóban nem lesz többé másra szomjas, csak az Úr jelenlétére és szeretetére.

Ezért is vagyunk ma itt, és ezért is tartunk tanévnyitó istentiszteletet, hogy ne csak az iskolatáskánkba legyen szépen minden bepakolva, hanem lelki felszerelésünk is meglegyen a tanévre, a munkaévre. Ezért híjuk segítségül ma Isten Szentlelkét, hogy érkezzen el a mi szívünkbe, mi életünkbe is. Tegye életté bennünk mindazt, amit itt hallunk, és adjon erőt és lelki innivalót egész évre.

Adja meg mindnyájunk számára, hogy valóban benne hívő, megváltott életű gyermekei lehessünk, akik lehetnek akár gyermekek, akár felnőtt szülők, akár idős nagymamák, nagypapák is. Hiszen Jézus mindnyájunkat hív magához.

A végére pedig még hadd tegyek fel egy találós kérdést, amire a választ mindenki magában adja meg. Amikor Jézus ezeket a szavakat elmondta nagy tömeg hallgatta őt. Az egyik csoport azt mondta rá, hogy ez egy nagy próféta, a másik csoport, pedig, hogy Ő a Krisztus. Szerinted kinek volt igaza? Ámen

Urunk, Istenünk, köszönjük, hogy Te nem hagyod eső nélkül a szomjazó földeket, és nem hagyod Szentlelked felüdítő áldása nélkül szomjazó szívünket sem. Adj bátorságot, hogy merítsünk frissítő Lelked forrásából, mellyel támogatsz minket egész évben, de ennél többet is adsz: hitet ébresztesz szívünkben. Segíts, hogy ebben a hitben életünk legyen, Megváltó Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.