Zsolt. 25,1-7
URam, hozzád emelkedem lélekben! Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!
Imádkozzunk!
Köszönjük Istenünk, hogy jöhetünk hozzád lélekben és imádságban. Elérhető vagy és szólhatunk hozzád. Add Urunk, hogy ma is a Te jelenlétedben, Igéd fényében lehessünk együtt, egymás testvéreiként, a közös célt munkálva. Mely közös cél nem csupán gyülekeztünk külső épülése, hanem elsősorban Megváltó Urunk evangéliumának hirdetése minél változatosabb és hatásosabb formában.
Légy velünk Istenünk, most mikor szent szavadra figyelünk, és utána az egész este folyamán. Ámen.
URam, hozzád emelkedem lélekben! Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg
(Zsolt 25,1-2)
Az Istenben való bizalom, a benne található békesség gondolata nyomán egy kikötő képe jutott eszembe. Egy olyan nyugodt kikötőé, ahol a nyílt vízről, a hullámok és a széllökések elől menedéket lehet keresni. Amikor már elfáradt a legénység, amikor már fogytán vannak a készletek, amikor pihenőre, megállásra van szükség, a dokk felé kell kormányozni a hajót, és ott vár a pihenés és a feltöltődés. Így van ez lelki életünkkel is. Nap mint nap kinn vagyunk a nyílt vízen, az élet tengerén. Egyszer szépen fut a hajónk, leküzdünk minden akadályt és érezzük, hogy közeledünk a kitűzött célunk felé. Máskor pedig csak küszködünk. Szembeszél fúj, csapkodnak a hullámok, minden körülmény ellenünkre van, és egyszerűen nem jutunk egyről a kettőre.
De akár szépen hasítjuk a hullámokat, akár átcsapnak már a fejünk fölött, sose feledkezzünk el a biztos, védett kikötőről, Isten kegyelméről és békességéről. Talán nem jut rá elég figyelmünk, és türelmünk. Talán sokszor elhaladunk mellette, és az ellenkező irányba forgatjuk a kormányt.
Mégis, Ő folyton vár ránk, még ma is türelmesen vár ránk. Ma is kínálja szeretetét és életmentő, életújító kegyelmét nekünk. Nála kipakolhatjuk a felesleges terheinket, megszabadulhatunk mindattól, ami vétkes és bűnös az életünkben.
Isten Jézusért megbocsátja a bűnöket, a múltbelieket és a jelen idejűeket egyaránt. Begyógyítja a szív sajgó sebeit és új életre, új útra indít. Olyan útra, melyen már Ő vezet a jó cél felé. Személyünk formálódásán, életünk megszentelődésén át egészen hitünk beteljesedéséig, az örök életre.
Ezen az úton segítsen minket továbbra is a mi Mennyei Szerető Atyánk! Ámen.
Imádkozzunk!
Gondviselő Istenünk! Mivé lennénk nélküled? Csak hánykódó, pusztulásra ítélt, reménytelen hajótöröttek a tajtékzó tenger közepén.
Hála Neked Istenünk, hogy nem hagytál magunkra! Céltalan hánykódás helyett utat mutatsz nekünk életünkben, pusztulás helyett az élet ígéretét adod nekünk és a reménytelenség helyett az a Benned megalapozott reménység lehet a miénk, amit Igédben is olvastunk, Hogy Te szabadító Isten vagy, senki nem szégyenül meg, aki Benned bízik.
Add Urunk, hogy Igéd minden szava jó földbe hulljon! Jézus Krisztusért kérünk. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése