Prédikáció - Óév este

Zsid. 13,8
Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek. Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Változatlanság. Egy igen ritka fogalom mai életünkben. Az elmúlt pár napban is mennyi minden történt velünk, mennyi minden változott. Ádvent végével beköszöntött karácsony ünnepe, majd el is telt hirtelen. Vendégségek, istentiszteletetk, ünnepek, meglepetések, csendes, meghitt percek váltották egymást, majd az ünnepek közötti napok következtek, ami kinek pihenéssel, kinek további ünnepléssel, kinek munkával telt. És most egy újebb jeles nap, szilveszter köszöntött ránk.

Mennyire igaz ugyanez a változatosság, ha nem is csak az elmúlt napokra, hanem a mgaunk mögött hagyott évre tekintünk vissza! Nem véltlenül emlékezünk meg óév estéjén az elmúlt év keresztelőire, esküvőire, temetéseire. Talán ezekben a szeretteinkről, rólunk szóló eseményekben éljük meg legmélyebben az idő múlását. Amikor a gyermekünk, aki még tegnap az udvaron játszott és szaladgált a pajtársaival, idén már örök hűséget fogadott élete párjának. Az a csöppség, akit még pár éve a karjainkban tartottunk, idén már a saját gyermekével járult a keresztelőkúthoz. És az a kedves házastárs, szülő vagy nagyszülő, akinek jelenléte állandóságot és biztonságot nyújtott a hétköznapokban, idén eltávozott és már csak az emléke él velünk. Mérföldkövek, melyek a gyorsan és alattomosan múló időről tesznek számunkra tanúbizonyságot. Egy-egy állomás, ahol elidőzve kicsit eltűnődhetünk mindarról, ami eddig történt, és ami ezután vár majd ránk.
Úgy gondolom, az év vége, az év utolsó napja is alkalmas lehet erre a megállásra, elcsendesedésre és számvetésre. Mi minden történt, mi minden változott, és mi az, ami állandó maradt. Milyen örömöket élhettem át és milyen bánatok értek utol. Mindennek az áttekintésére pedig úgy gondolom a legjobb a belső szoba nyugalma, Isten színe előtt, imádságos szívvel.
Régi mondás, hogy induljunk a kályhától. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy keressük meg a kiindulási pontot, ami a változatlanságot jelenti életünkben. Amihez tudjuk viszonyítani az összes többi eseményt és fejleményt.
A körülöttünk lévő világból származó kiindulási pontok ideig-óráig lehetnek ilyen biztos alapok, de sajnos be kell látnunk, hogy ezek közül igazából semmi sem tud teljesen változatlan maradni. Szeretteinkkel való kapcsolatunk, házunk, vagyonunk, egészségünk, családtagjaink jelenléte – egyik sem maradandó, előbb-utóbb bekövetkezik a változás, a romlás, vagy épp az elmúlás.
Mai igénk ennek az életnek egyedüli maradandó pontjára világít rá, ami örök és változatlan, hiszen nem evilágból való, de mégis eljött közénk. Az örök és állandó a véges és változékony világba érkezett, hogy biztos szikla legyen a bizonytalan homokfövenyen. Jézus Krisztusól beszél az Ige, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz marad.
Ebben a tekintetben benne nincs múlt, jelen és jövőidő. Nem formálódik, nem változik meg. Amit kijelentett Igéjében, az úgy is marad, az üzenete örök. Amit ígért a korabeli tanítványoknak, azt ígéri nekünk is. Ahogyan őket szerette, úgy szeret azóta minden nemzedéket, úgy szeret bennünket is. Megváltása azóta is folyamatosan érvényes.
Éppen emiatt az változatlanság miatt lehet Ő a kályha, lehet Ő életünk alapja és kiindulópontja, ahova mindig vissza lehet térni, át lehet melengetni az élet zord fagyosságában áthűlt szívünket és újult erővel lehet továbbindulni.
Tovább indulni. Na de merre is vezet tovább az utunk? Mi vár ránk holnap? Mi mindent tartogat vajon a következő esztendő? És vajon hol leszünk egy év múlva? Rengeteg kérdés és rengeteg bizonytalanság vesz minket körül ilyenkor. És a válaszokat nem tudjuk.
Pedig mennyire szeretnénk előre látni az eljövendőt, tudni azt, hogy mi következik az életünkben. Tervezni és felkészülni.
Mindez nem adatik meg nekünk, pár dolog lehet csak bizonyos, a többi még a jövő általunk kiszámíthatatlan homályában lakozik. De aggodalmainkra és a bizonytalantól való félelmeinkre igénk utolsó versében kapunk útmutatást: „Nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük”.
Nincs itt maradandó városunk, hiszen még ha egyetlen településen éljük is le életünket, ez akkor is csak átmeneti szállásunk. Hát még azok számára, akik netán többször is költöznek, egyik városból vagy faluból a másikba! Mert tanulni mentek, mert házasságot kötöttek, mert munkahelyt találtak, mert jobb életre vágytak.
Földi életünk alatt megélhetünk hát sok költözést, és életünk végén pedig biztosan el kell költöznünk innen. Költözik most tőlünk 2011 is. Sokan elköltöztek az év során, egyszer ránk is sor kerül ― ki tudja mikor, akár még az év visszalevő néhány órájában is megtörténhet! Hiszen nincs maradandó lakhelyünk ezen a világon. Az igazság az, hogy a hívő embernek nem is kell.
A bibliai Ábrahám is egész életében jövevény volt, vándorolt különböző helyszínekre. Viszont jól tudta, hogy Isten ígérete nemcsak arra vonatkozik, hogy utódaié lesz az a föld, az egész ország majdan, hanem azt is tudta, hogy még ennél is nagyszerűbb országot ígért Isten mindazoknak, akik követik az ő hitét. Mi mindannyian Isten Országának meghívottjai vagyunk.
Azért szólít meg most is az Örökkévaló, a mindörökké változatlan Krisztus, hogy Vele járjuk utunkat már itt, és tekintetünket szegezzük az eljövendőre, mert egyedül Nála van maradandó városunk.
Jönnek-mennek az évek szoros egymásutánban, elrepülnek felettünk, mint egy pillanat, annyi minden alakul és változik, de „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (8.) Ő jön velünk 2012-ben is, és minden napon hogy életünk továbbra is az eljövendő maradandó városunk felé, Isten országa felé irányuljon. Ámen.