2012. július 22., vasárnap

Prédikáció - Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap

ApCsel. 13,44
A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét.
ApCsel. 13,45
Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. [1Thessz 2,14]
ApCsel. 13,46
Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.
ApCsel. 13,47
Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.” [Ézs 49,6; ApCsel 15,14]
ApCsel. 13,48
Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek.
ApCsel. 13,49
Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Két héttel ezelőtt, mikor legutóbb találkoztunk Pál apostol megtéréséről szólt az Ige, és arról hallottunk, hogy a keresztyének iránti gyűlöletes szenvedélyt Krisztus átformálta benne Isten országát építő tettvággyá. Megtörtént a fordulat, és Pál immár új életet és új küldetést kezdett.
Életútjának egy újabb fejezetébe kapcsolódunk most be, amikor is kísérőivel együtt elindul első missziói útjára, mely Szírián és Cipruson át a mai Törökországba vezetett, és a nagyobb városokat járta végig. Az egy helyen végzett szolgálat hatása aztán ezekből a városokból könnyen eljutott az egész vidékre, tehát igen hatásos volt ez a módszer. Így jutottak el Kis-Ázsiában a pizídiai Anthiókiába is, mely a vidék kereskedelmi központja volt. Központi jelentőssége nyomán szintén erős kihatással volt az egész vidékre. Sokan megfordultak itt, zsidók és prozeliták is, akik nem zsidó származású istenfélő emberek voltak, illetve Istent nem ismerő, pogány népek. Tehát teljesen alkalmas terep volt Krisztus evangéliumának terjesztésére.
Pálék missziói módszerének másik fontos eleme volt, hogy a felkeresett városokban elmentek szombaton a zsinagógába, az ottani istentiszteletre, és ott kezdték el hirdetni az örömhírt. Ebben az időben minden zsinagógában ugyanúgy épült fel egy-egy szombati liturgia: imádság, papi áldás, egy törvényből való rész felolvasása és fordítása a vidék nyelvére, és többnyire felolvasás a prófétákból. Ezek után következett egy szabad beszéd, általában intő tartalmú, amire a zsinagógavezető bárkit felkérhetett, aki képes volt a beszéd megtartására. Ennek keretében kapott lehetőséget Pál, amikor is nagy erővel és igen hatásosan prédikált zsidóknak és nem zsidóknak Krisztusról és a megtérésről. Ez a tanítás mindenkinek nagyon tetszett és nagy lelkesedéssel várták a következő szombatot, mikor ismét hallani lehetett az apostol igehirdetését.
Itt kapcsolódunk be a felolvasott igeversekbe, mikor is elérkezett a következő szombat és „majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét.”. Érdekes ezeket a sorokat olvasni, mikor itt a gyülekezetben a nyár folyamán uborkaszezont élünk meg és a szokásosnál is kevesebben vagyunk együtt. Ezekben a hónapokban egész más helyeken és más célból szokás összegyülekezni.
A mostani időszak a kinti munkák, a nyaralások, jó időben a strandolások, kirándulások időszaka, a legtöbb ember ezek miatt gyülekezik össze, és nem Isten Igéjének a hallgatására. Ezzel ellentétben jó volt tapasztalni az elmúlt napokban a Szélrózsa találkozón, hogy milyen sokan gyűltek össze, hogy a nyári örömök és a színes programok mellett Isten Igéjét is hallgassák és töltekezzenek belőle.
Még jó, hogy Mennyei Atyánk nem megy szabadságra, és az Ő igéje a nyaralás, a szünidő, a nyár idején is szól. Nem tart szünetet sem az imádságok meghallgatásában, sem a válaszadásban, sem a megszólításunkban. Az Ő igéje és jelenléte változatlan és független a mi hozzáállásunktól. Isten nem távolodik el tőlünk, legfeljebb nekünk akad fontosabb dolgunk, mi hanyagoljuk el a Vele töltött időt.
Pedig ha figyelünk rá, Ő folyamatosan mellettünk áll és drága lelki ajándékokkal ajándékoz meg bennünket az év bármelyik szakaszában, bármelyik napján. Így volt ez Antiókhiában is, amikor Pálék a második szombatot töltötték ott és a szokásostól eltérően hatalmas tömeg érkezett az istentiszteletre.
A zsinagógai elöljárók azonban nem nézték ezt jó szemmel. Idejöttek valami idegenek, Krisztusról beszéltek, és most mindenki őket akarja hallgatni. Lehet, hogy először ők is lelkesedtek az evangélium iránt, de az önzés és az emberi kicsinyesség erőt vett rajtuk. Ez a tény is jól mutatja, hogy az igehallgatás önmagában még nem biztosíték semmire. Az, hogy vasárnaponként itt vagyunk, még nem jelenti feltétlenül, hogy Krisztusban élő, hívő emberek vagyunk. Ahhoz szükséges a szív nyitottsága, a bűnbánat, a megtérés, a személyes kapcsolat Istennel.
A zsinagógai elöljárók esetében is kibújt a szög a zsákból. Érdekes volt ez az új tanítás, de a népszerűséget már nem nézték jó szemmel. Abszurd, hogy nem is a tanításbeli különbség volt a probléma, miszerint Pálék azt hirdették, hogy Jézusban van az üdvösség. Egyszerűen látták, hogy milyen sokan kedvelik az új igehirdetőket és irigység támadt bennük emiatt. Ez indította őket arra, hogy kikezdjék és káromolják a Krisztusról szóló örömhírt és megosztottságot szítsanak a hallgatóság körében. Tették mindezt anélkül, hogy figyeltek volna a tanítás lényegére.
Lám, milyen romboló ereje is van az ember irigységének: hány és hány jó kezdeményezést és ötletet fojtott már el a bűnnek ez az oly ártalmas gyümölcse! Amikor egy jó dologgal csak az a bajunk, hogy nem nekünk jutott eszünkbe és ezért megteszünk mindent ellene. Sajnos ránk, magyarokra is nagyon jellemző ez a mentalitás, óva intek tőle mindenkit!
Tehát a zsinagógai elöljárók és a hozzájuk lojális zsidó származású hívek ellene mondtak Krisztus evangéliumának, és ezzel már előre megosztották a születőben lévő gyülekezetet. A küldetéséhez végsőkig ragaszkodó Pált azonban nem lehetett ilyen könnyen eltántorítani. Ézsaiástól idézi az ősi ígéretet, hogy nem csak a választott népnek szól a megváltás, hisz az Atya Krisztust a pogányok világosságává teszi, hogy nekik is üdvösségük legyen Benne a föld végső határáig.
A történet pedig ennek az ígéretnek a fényében folytatódott. A zsidók többsége az elöljáróikhoz hűen elutasította Krisztust, míg a pogányok örvendeztek, hogy ebben a nagy ajándékban, Isten szeretetében, a bűnök bocsánatában és az üdvösségben ők is részesülhetnek származásuktól függetlenül.
Ez az az ígéret, ami miatt mi is itt lehetünk ma. Isten ugyanis nem személyválogató, nem mondja ki senki felett az ítéletet, hogy neked nem szól az evangélium. A Szentírás beszél olyanokról, akiket Isten kiválasztott az üdvösségre. Olyan személyekről is olvasunk, akik Isten hívására önként válaszolva jutottak hitre. De sehol nincs szó arról, hogy valaki alkalmatlan vagy méltatlan lenne Isten országára, az Úr döntése alapján semmiképpen sem. Hozzá mindenki jöhet bármilyen múlttal, bármilyen származással, bármilyen élettel. Csupán a bűnbánó és alázatos lélek szükséges és a vágy Krisztus megváltása és az új élet iránt.
Isten országára csak egy módon lehetünk alkalmatlanok, ahogy ezt az Igében is olvastuk: ha magunkat tartjuk vagy tesszük méltatlannak rá. Amikor mi választjuk inkább az ellenkező irányt és fordítunk hátat tudatosan Krisztus kegyelmének. Így tettek az anthiókiai zsidó atyafiak is. Az örömhír nekik is szólt volna, de ők szembe fordultak vele, s így saját döntésük alapján váltak alkalmatlanná Isten kegyelmére.
Azt gondolom, sokkal hasznosabb azonban, ha az intő rossz példa után a pozitív mintára figyelünk. Ezeknek a szegény, istentelen, a zsidók szerint tisztátalan és megvetett pogányokra, akik kincset kaptak Krisztus kegyelmében! Pedig ők nem is Ábrahám leszármazottai, pedig ők nincsenek is körülmetléve, nincsenek megkeresztelve, nem jártak istentiszteletre és még a 10 parancsolatot sem ismerték. Mégis nekik is szól a hívás.
Ugyanúgy, ahogy nekünk is szól itt és ma. Van szabadulás a bűnöktől, van szabadulás a halál félelmétől, van szabadulás a rég, elrontott életünkből. Jézus Krisztus azért jött el a földre, és azért halt meg a kereszten, hogy elszenvedje bűneink büntetését és örök életet adjon nekünk. Benne és általa lehet megváltásunk és örök életünk. Bárkinek, aki nem fordít hátat neki.
Talán ma először hallod meg a szívedig hatolóan ezt az üzenetet. Talán évek óta ma újra megérint Isten Igéje. Akárhogy is vagy ma itt, ha érzed az Úr hívását és szeretetét, ne utasítsd el Őt, ne hessegesd el ezt a szelíd és halk hangot, hanem hittel és imádsággal válaszolj rá és találj rá Megváltódra! Ámen.

Urunk, köszönjük Neked, hogy Te nem sosem mész szabadságra, hanem helyette folyamatosan hívogatsz bennünket a krisztusi szabadulásra. Küldd el Szentlelkedet, hogy Ő munkálkodjon életünkben, lágyítsa meg kemény szívünket és az emberi kicsinyesség és önzés helyett Te vezesd életünket a kárhozat helyett immár az üdvösség felé. Ámen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése