Zsolt. 51,12
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! [Ez 36,26-27]
Zsolt. 51,13
Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!
Zsolt. 51,14
Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen,
Zsolt. 51,15
hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.
Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
A tegnapi napon arról hallhattunk a felolvasott igénkben, hogy milyen is az, amikor az Úr váratlanul kitölti Szentlelkét az emberekre. Milyen az, amikor ajándékával nagyon gazdaggá tesz minket. Amit viszont ajándékba kapunk, azt egyszer el is vehetik tőlünk. Most ezzel a szomorú esettel van dolgunk felolvasott igénkben.
A zsoltár felirata szerint Dávid imádságát olvassuk az 51. zsoltárban, aki igen negy bűnbe esett. Betsabé iránt támadt vonzódása először házasságtörésbe, majd hazugságba, végül pedig gyilkosságba torkollott. Isten választott embere rövid idő leforgása alatt ilyen nagy mélységbe jutott. Annyira elfordult az isteni erkölcsösségtől, hogy tetteinek gyalázatos voltát magától nem is ismerte fel, hanem Nátán prófétának kellett a lelkére beszélnie, hogy belássa, milyen rosszul is cselekedett. Ennek a keserű felismerésnek és a bűnbánó vezeklésnek szavait olvashatjuk igénkben.
Isten Szentlelke szentségéből fakadóan nem férhet össze a bűnnel. Ha elfordulunk Istentől bizony a Szentlélek is eltávozik tőlünk és magunkra maradunk. Isten jótetszéséről tanúskodik, mikor az istentisztelet végén az ároni áldás így szól hozzánk: fordítsa feléd orcáját az Úr. Bűnbeesés idején pont az ellenkezőjét élhetjük át, mintha az Úr inkább elfordítaná tekintetét róluk.
Éppen ezért szól a bűnbánó könyörgés szava, hogy fordulj újra felém Istenem és áraszd ki rám újra lelkedet. Hiszen Isten Lelke nélkül oda a tiszta szív, amely szelíd és alázatos tud maradni. Elfogy a lelkierő is, ami megtart a kísértések és nehézségek között. Lélek nélkül visszaesünk a régi élet rabságába és csak siratni tudjuk megváltott életünk szabadságát. És akik számára korábban példák voltunk, akikhez az Úr küldött minket szolgálattal, bizonyságtétellel, azoknak most csalódást okozunk.
A régi mondás szerint csak akkor ismerjük fel valaminek az értékét, ha már elveszítettük. Így van ez a Szentlélek drága kincsével is. Igénkből is láthatjuk, mennyi értéktől fosszuk meg magunkat, ha bűneinkkel elutasítjuk magunktól a Pártfogót.
De éppen ezért kaptuk ma meggondolásra ezt az Igét, hogy ne kelljen mindezt átélnünk. A Lélek kitöltésének ünnepén épp arról bizonyosodhatunk meg, hogy miért jó hűséges, hívő életet élnünk, hogy mindezt a hatalmas veszteséget ne kelljen átélnünk, hanem helyette felismerjük hívő életünk gazdagságát, és ebben igyekezzünk megmaradni.
Ebben segítsen meg minket most és mindenkor az Úr. Ámen.
Mindenható Istenünk! Olyan jó, hogy Te nem taszítod el a tékozló fiút, hanem magadhoz öleled. Mi is sokszor eltékozoljuk kegyelmedet és Szentlelkedet, melyet nyújtasz számunkra. Bocsásd meg, hogy sokszor nem látjuk, milyen gazdagságot kaptunk Tőled, és csak későn vesszük észre, milyen szegények is vagyunk nélküled.
Kérünk, add nekünk újra Lelkedet, hogy benne megerősödve és vidámságot nyerve, élhessünk boldog hívő életet a Te tetszésedre és a többi ember javára egyaránt. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése